Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Kubinyi András: Buda, Pest, Óbuda és környékük 1686-ig - Buda alapításától a budai magyarok egyenjogúsításáig (1240-es évek -1439) - 5.) Városigazgatás

tották a Buda feletti uralmukat, ezért az 1260-as évektől 1346-ig - mint már említettük - a város bíróválasztási jogának megsértésével a Buda feletti kormányzást a „budai vár rektorára", egy kinevezett tisztségviselőre ruházták. Buda ugyanis annak ellenére, hogy nem volt rezidencia, mégis fővárosnak számított. Ez különösen a XIV. század elejei trónviszályoknál vált nyilvánvalóvá. Az a külföldön is ismert szokás, hogy az új király először fővárosában köteles királyi díszben körüljárni a városon, mind a század elején, mind Nagy Lajos trónra lépte után kimutatható. Azt is tudjuk, hogy a meghalt királyt székesfehérvári temetése előtt a budai Boldogasszony templomban (a városi főplébánia-templomban) kellett felravatalozni. Arról a Budai Jogkönyvben találjuk az első adatot - később maradt fenn más is - hogy a budai polgárok joga és kötelessége volt az új király székesfehérvári koronázása alkalmával a koronázó bazilika kapuinak őrzése páncélba öltözve, és tőlük függött, hogy kit engednek be a templomba. Azt nem tudjuk, hogy a rektorság megszűnte után ki képviselte a ritkán fővárosában tartózkodó uralkodót a budai várban, amely legkésőbb az 1340-es években már valamilyen formában állott, ugyanis a budai várnagyokról 1402 előtt nincs adatunk. A várnagyság megalapítása tehát csak néhány évvel előzte meg a királyi udvar Budára érkezését. A várnagyok lehettek az uralkodó által közvetlenül kinevezettek, vagy pedig a nádorok, illetve azok megbízottai. Az is feltűnő, hogy a budai várhoz- más váraktól eltérően - nem tartozott vártartomány: a főváros környéki királyi birtokok a visegrádi, az óbudai várakhoz, esetleg a Csepel-szigeti ispánsághoz tartoztak. A várnagyság felállítása talán ezzel függ össze, ugyanis a XV. század elején Zsigmond megkísérelt birtokcserékkel és elkobzásokkal egy budai vártartományt létrehozni, és mivel ez nem sikerült, adta át a várat a nádornak. A királyi udvar Budára költözése a XV. század elején elsősorban azért volt a város életében fontos, mert a királyi kúria, azaz a központi bíróságok ide kerültek, így tehát az ország nemességének összes pereit itt döntötték el, ami azzal járt, hogy sok ügyes-bajos embernek kellett Budára jönnie, ahol nyilvánvalóan bevásárlásaikat is elintézhették. Zsigmond maga, különösen azóta, hogy 1410-ben római király, 1433-ban pedig császár lett, ritkán tartózkodott Magyarországon, és még ritkábban Budán. A várost 1346-ig a kinevezett rektor, attól kezdve pedig a választott bíró irányította tizenkéttagú tanácsával. A bíró helyettese az első esküdt volt, akit a rektorság idejében albírónak, olykor bírónak is nevezték, 1346-tól pedig többnyire pénzbírónak. Egy bizonyos értékhatár alatti perekben ő volt az illetékes, tőle a bíró 43