Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Kubinyi András: Buda, Pest, Óbuda és környékük 1686-ig - Buda alapításától a budai magyarok egyenjogúsításáig (1240-es évek -1439) - 4.) A városi társadalom

itt tartózkodásukat bevásárlással is egybekötötték. Budafelhévízen is sok kézműves élt. A XIV. század közepéig Óbuda kézművessége sem jelentéktelen, de a királynéi udvartartás odaköltöztetése és az apácakolostor alapítása után kissé visszaesett. A pesti kézművességre maradt ebből az időből a legkevesebb adat. A mezőgazdaság kevéssé volt a három városra jellemző. Buda és Óbuda környékén elsősorban szőlőt műveltek, így a városok gabona-behozatalra szorultak. A szőlőtermelés egyrészt bizonyos iparágakat tett szükségessé, pl. hordókészítést, vagy a boroshordókat a pincébe leeresztő korcsolyásoket, másrészt nagyszámú szőlőkapást foglalkoztatott, ők alkották a városi plebejus réteg zömét. Buda környékén csak Kelenföldön - azaz a Gellérthegy déli szomszédságában - van nagyobb arányú gabonatermelésre adat. Pesten a kövérdi határban (a mai Kőbánya környékén) voltak szőlők. A város körül kertek, aztán rétek, kaszálók terültek el, ami az állattenyésztéssel függ össze. A várostól északra, Újbécs és Jenő területén (Margit-híd pesti hídfője tájéka) lehetőség nyílt gabonatermelésre is, a város ezért törekedett ezen falvak megszerzésére. Mivel a város és környéke nem biztosította a gabonaszükségleteket, ezt a Kisalföldről szerezték be. 4.) A városi társadalom Mindhárom város polgári társadalma három rétegből tevődött össze. A vezetőréteg sok hasonlóságot mutat a németországi városok patriciátusával, a szakirodalom nem egyszer annak is nevezi. Ez különösen áll Buda esetében, de csak a XIV. század utolsó negyedéig. A patriciátus ugyanis többé-kevésbé zárt réteg volt, amely születési jogon töltötte be a városi tanácstagi helyeket, ahová kívülálló csak nehezen juthatott be. Gyakran lovagi származású, a városon kívül földbirtokkal rendelkező, életmódjukban a nemességhez hasonló családok tartoztak ide. A budai német vezetőréteg valóban egymással is rokoni kapcsolatban álló, túlnyomóan lovagi életvitelt folytató, gyakran osztrák vagy német lovagi, vagy lovagi rangú polgári családokból származó, a város kormányzásában négy-öt generáción keresztül szerepet játszó családokból tevődött ki. Rangjukat mutatja, hogy számosan közülük ispáni címet viseltek. Ugyanekkor ezek a nemesi birtokokat is szerző, a magyar urakkal is összeházasodó városi tanácstagok nem zárkóztak el a polgári tevékenységtől sem, főként kereskedelemmel és pénzüzletekkel foglalkoztak. A tizenkét-tagú városi tanácsban a XV. század második feléig általában két he37