Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Kubinyi András: Buda, Pest, Óbuda és környékük 1686-ig - Buda alapításától a budai magyarok egyenjogúsításáig (1240-es évek -1439) - 3.) Gazdasági élet

előtt az 1335-ös visegrádi magyar-cseh-lengyel csúcstalálkozón a délnémetek számára egy Prágán átvezető utat biztosítottak, hogy el lehessen kerülni Bécs város árumegállító-jogát. Lajos király 1357-ben Nürnberg és Prága, 1365-ben Cheb, Köln és a flandriai Huy, 1369-ben Amberg és Aachen városoknak adott kiváltságokat. Bécs is rendelkezett ilyesmivel. Budán főként Nürnberg játszott nagy szerepet. A nürnbergiek gyakran azzal kerülték meg az idegenek kereskedelmét nehezítő budai kiváltságokat, hogy a magyarországi kereskedelemben érdekelt valamely ottani cég egyik tagja felvette a budai polgárjogot, és így ugyanazon jogokkal rendelkezett, mint a helyi kereskedők. A XIV. század végén, pl. Bertold Kraft, egy ismert nürnbergi család sarja budai városi tanácstag lett, és még nem egy hasonló példát lehetne idézni. Jelentős volt még az olaszok szerepe. Nem véletlen, hogy a budai Várhegy egyik utcáját Olaszok utcájának nevezték. Az olaszok inkább a feudális urakkal álltak kapcsolatban, illetve a királyi pénzügyigazgatásban vettek részt. A külföldiek elsősorban iparcikkeket hoztak be az országba, amelynek fejében vagy magyar aranypénzeket vittek ki, vagy a hazai rézkivitelben, és az állatok exportjában tevékenykedtek. Korszakunkban Pest és Óbuda inkább helyi jellegű kereskedelmet folytattak, a budaiak azonban éltek a főváros, majd a XV század elejétől, amikor a király udvar végleg Budára költözött, a királyi székhely lehetőségeivel. A királyi pénzügyigazgatásban - tisztviselőként, vagy a királyi bevételi források bérlőiként - főleg budai polgárok tevékenykedtek. A XIV század első felében említhetők Szatmári Miklós és Egri János, akik a pápai tized behajtásában is részt vettek, a XV. század első felében többek közt Siebenlinder János és Nadler Mihály. A hivatásos kereskedőket a XV század első feléből származó Budai Jogkönyv három csoportra osztotta, elnevezésük árusító helyeikből származik. A legtekintélyesebbek voltak a selyemkereskedő „boltos urak", akik bolthajtásos helyiségeket üzemeltettek üzletként. Őket követték a posztókereskedö „kamrás urak", másként posztómetők, akik kamrákban árultak. A harmadik csoport a kalmároké. A magyar kifejezés a német Kramerből származik, üzletük a Kram(bude), árusító bódé volt. Főként olcsó árukkal foglalkoztak beleértve a rossz minőségű selymeket és posztókat is. Budán, a XIV században a kézműves szakmák közül a ruházati ipar állt az élen, ezt követte a fémipar és az élelmezési ipar. A legjobban differenciálódott a fémipar, a Jogkönyv 17 fémipari szakmát ismer. Érthető a három szakma nagy szerepe, Buda nem csupán népes város volt, hanem sokan fordultak meg a fővárosban, akik 36