Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Kubinyi András: Buda, Pest, Óbuda és környékük 1686-ig - Buda alapításától a budai magyarok egyenjogúsításáig (1240-es évek -1439) - 3.) Gazdasági élet

van. Az sem lehet véletlen, hogy a jelentősebb városok 30, vagy annál valamivel messzebbi távolságra estek a fővárostól, mint Vác, Visegrád és Esztergom. A piaci forgalom - leszámítva a napi élelmiszerpiacot - hetipiacokon és évi (országos) vásárokon, egykori nevük szerint, sokadalmakon bonyolódott le. A hetipiacokra is hozhattak távolsági kereskedelmi árucikkeket, de sokkal fontosabbak voltak e téren a sokadalmak, ahol nem érvényesülhettek a nem helyi polgárokat sújtó jogszabályok, pl. kistételben idegen nem kereskedhetett egy városban. (Ha valaki egy bála posztót végenként ad el, nagyobb hasznot ér el, mintha a bálát egészben bocsátja áruba.) A városok ugyanis igyekeztek saját polgáraikat támogatni. Budának három heti piaca volt: kedden, szerdán és szombaton. (Ez utóbbi vámját a Szombat-kapunál szedték.) Óbudán csütörtökön tartottak piacot, Pesten pedig kedden. Buda 1287-ben kapott sokadalomtartási szabadságot Kisasszony-napjára (szeptember 8.), azonban a felhévízi Pünkösd-napi sokadalmat is megtartották már az Árpád-korban. A középkor végén még két budai sokadalomról maradt adat: Péter-Pál (június 29.) és Magdolna (július 22.) napjára, a pesti országos vásárokat Vasas Szent Péter (augusztus 1.) és Miklós napján (december 6.) tartották. Az előbbit 1391-ben engedélyezte Zsigmond király. A budaiak az 1244-es pesti aranybulla egyik cikkelyét árumegállító-jogként értelmezték, és I. Károly királytól kezdve ebben a formában az uralkodóktól meg is erősíttették. Ez azt jelentette, hogy az idegen kereskedőnek Budán eladásra kellett felajánlania áruit, és csak azt vihette tovább, amit nem tudott itt eladni. Ez a jog különben útkényszerrel is össze volt kötve, azaz nem lehetett Budát elkerülni. így a város kényelmes helyzetbe került: az áru házhoz jött, és a fővárosiak közvetítő kereskedelem formájában vihették tovább. 1402-ben Zsigmond ugyan a határszéli városoknak saját árumegállító-jogot adott, de rövidesen felmentette a budaiakat annak érvénye alól. Buda lévén az ország legjelentősebb városa, valamint központi helyzete volt, árumegállító-joggal is rendelkezett, így a külföldi kereskedők érdeklődését kivívta magának. Elsősorban olasz (firenzei és velencei), valamint délnémet üzletemberekről van szó. A délnémet területről a XIII. században és a következő század elején a regensburgiak voltak a legjelentősebbek, akik már korábban szerepet játszottak a Magyarországon átmenő, a kijevi Russzal folytatott kereskedelemben. A XIV. század közepén aztán Nürnberg kiszorította Regensburgot. Nagy Lajos király számos külföldi városnak adott magyarországi kereskedelmi kiváltságot, ez 35