Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Kubinyi András: Buda, Pest, Óbuda és környékük 1686-ig - Buda alapításától a budai magyarok egyenjogúsításáig (1240-es évek -1439) - 3.) Gazdasági élet

A fűtést egyre gyakrabban cserépkályhákkal oldották meg, a tehetősebbek díszes kályhacsempéket alkalmaztak. A kályha lehetővé tette fűsttelenített fűtött helyiségek létrehozását, ezeket nevezték akkor szobáknak. Szoba azonban lakásonként legfeljebb egy-kettő lehetett, az alvás helye többnyire egy fűtetlen kamra volt. A középkori várakban és kolostorokban - Budán is - ismerték a római eredetű padlófűtést, a központi fűtés ősét is. A középkor végén azonban egyre inkább ezek helyett is a kályhafűtésre tértek át. A Váraljákon szintén megtaláljuk az emeletes kőházakat, itt azonban jóval gyakoribb volt a fa, vagy faszerkezetű, esetleg paticsház, és sokkal több földszintes épülettel kell számolnunk. Pesten egyedül a Városközpont állt gyakran emeletes kőépületekből, a régi és az új városfal közti területen túlnyomó többségben csak faépületeket találunk. Óbudára ez még jobban áll. 3.) Gazdasági élet A középkori város a zömében agrárgazdaságot folytató korban az árucsere központja volt, ahol a földművesek termékeiket iparcikkekre váltották. A kézművesség természetesen szintén a városokba összpontosult. Egy középkori város körül több piaci gyűrűt lehet kimutatni. Egy kb. 15 km átmérőjű körből hozták be a legfontosabb élelmiszereket, még a legjelentéktelenebb városba is; itt szerezte be a paraszt a közönségesebb iparcikkeket. Jelentősebb városok általában legalább 60 km-re estek egymástól, ebben a tágabb piackörzetben már a távolsági kereskedelem árucikkei is forgalomba kerültek, ez viszont azt jelenti, hogy két jelentős város körzete ennek fele távolságán, azaz 30 km-nél érintkezett egymással. A középkori Budát gazdasági szempontból város agglomerációként értékelhetjük, hiszen három, gyakorlatilag egymással összeépült város és két jogilag önálló mezőváros - Buda, Pest, Óbuda, Budafelhévíz és Szentfalva - lényegében egységet képezett, még ha mind a három városnak volt saját jellegzetessége is. Nem véletlen, hogy egy XVI. század elején Budán járt augsburgi nagykereskedő, Hans Paumgartner, Budát és Pestet már egységnek tekintette. A három város szűk piackörzete lényegében a mai Nagybudapestnek felel meg, és talán nem véletlen, hogy Tétény és Csepel mezővárosok ennek határán foglaltak helyet. A középkori források alapján Buda tágabb piackörzetét nyolc magyar mérföldes körzetnek tekintették, azaz annak a távolságnak, mint ami Buda és Székesfehérvár között 34