Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - Nagyvárosi társadalom a Horthy-korban

lönösen szembetűnő volt a húszas évek első felében (az infláció időszakában), valamint a harmincas évek elején (gazdasági válság) és legnagyobb mértékben a kistisztviselőket, valamint a pedagógusokat érintette (fegyelmi elbocsátások, B-listázások). A középrétegek sorsának alakulását emellett közvetlenül az is megszabta, hogy folyton csökkent a piaci önállók számaránya és mind gyakoribbá vált e körben az alkalmazotti pozíció. így még magán a szabadfoglalkozású értelmiségen belül is jócskán megnőtt az alkalmazotti állások jelentősége. Jó példája ennek az orvosi és részben az ügyvédi hivatás. A társadalombiztosítás húszas évek végi intézményesítése, valamint a kórházi ellátórendszer fejlesztése következtében az orvosok idővel mind nagyobb hányada, a harmincas években egyenesen a kétharmada részben vagy teljesen alkalmazottá lett. S hasonló, noha valamivel kisebb fokú volt ez a fajta bürokratizáció az ügyvédek esetében is. A középosztály sorait alkotó köztisztviselők (akik a fogalmazói szakba lettek besorolva), valamint az egyéb alkalmazott értelmiségiek (a pedagógusok, elsősorban a gimnáziumi és polgári iskolai tanárok) úgyszintén nagy számban képviseltették magukat Budapest társadalmában, ami a főváros országos jelentőségű politikai és kulturális szerepkörének a kivételesen nagy súlyából fakadt. A budapesti kispolgárság számszerűen meghatározó tömegét a kisiparosok és a kiskereskedők képezték; további markáns csoportjukat alkották még a kishivatalnokok és a szerényebb státusú értelmiségiek (friss diplomások, tanítók). Lakóhelyének a megválasztásával nemcsak az elit igyekezett egyértelműen elkülönülni a társadalom összes többi szegmensétől, hanem a középosztály és a kispolgárság egyes kategóriái is feltűnő módon szegregálódtak a város fizikai terében. A Teréz-, az Erzsébet- és a Józsefváros főleg Nagykörúton belüli negyedei adtak otthont e rétegek széles tömegeinek. Az itt nagy számban álló bérpaloták 2-4 szobás bérleményei vegyesen fogadták magukba a középrétegek különböző helyzetű családjait úgy, hogy a kispolgári egzisztenciák legalább kétszobás lakást igyekeztek fenntartani, miközben a középosztály lefelé csúszó, s főként fiatalabb évjáratokhoz tartozó családjainak szintén kétszobás (kispolgárinak minősülő) bérleményekkel kellett mind gyakrabban beérniük. A kis- és középpolgárság főleg piaci élethivatásokhoz kötött csoportjaiban korábban és ekkor is feltűnően magas a zsidó származásúak aránya. A zsidó nagy- és kispolgárság azonban legalább oly mértékben elkülönült egymástól lakóhelyét tekintve is, mint a keresztény társadalom elitje és annak alsóbb osztályai. így tehát amíg a zsidó nagypolgárság az Andrássy úti villasoron, 233