Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Kubinyi András: Buda, Pest, Óbuda és környékük 1686-ig - Budapest területe a honfoglalástól a XIII sz. közepéig, Buda alapításáig

Pontosan nem tudjuk, hogy mióta nevezték Székesfehérvár, Buda és Esztergom körzetét „medium regni"-nek, az ország közepének. A XIII. sz. elején már biztosan, de lehet, hogy már az előző két évszázadban is. Mint ismeretes, Esztergomban gyakran tartózkodott a király, és Kálmán király idejében ide gyűjtötték be a megyei bevételeknek a királyt illető részét, és itt székelt az érsek is. Székesfehérvárott koronázták meg az uralkodókat, valamint sok királyt itt is temettek el. Itt tartották az évenkénti törvénynapokat. A harmadik településen csak a XIII. század második évtizedéből van arra adatunk, hogy a királyi udvar ott tartózkodása idején itt ítélkeztek. Rogerius mesternek a tatárjárásról szóló leírása szerint a király (Ó)Budán szokta a Nagyböjtöt tartani. Budát út kötötte össze mind Esztergommal, mind Fehérvárral. Az ország közepét tehát háromszögként képzelhetjük el, amelynek három csúcsán terült el a három város. Azt is tudjuk, hogy ezt a tájat „locus communior"-nak, az ország legjobban megközelíthető helyének tartották. Német kutatók mutattak rá arra, hogy a középkorban több helyen az állami központi funkciók több, egymáshoz viszonylag közel fekvő település között oszlanak meg, azt a területet, amelyen ezek elterülnek, rezidenciatájnak, központi régiónak, központi térségnek nevezhetjük. Magyarországon az Esztergom- Székesfehérvár- (Ó)Buda háromszög alkotta a központi térséget, amelybe jól beilleszkedett a XIII. század közepén az új Buda, és a XIV. században Visegrád is. Minden jel szerint az ország nyugati felét sűrűbben lakták, az egyházmegyék többsége is a Tiszától nyugatra jött létre, így érthető volt a királyi „medium regni" központi régiónak itteni, a Duna, mint legfontosabb kereskedelmi tengely melletti kialakítása. A XI-XIII. században Európában még csak kevés helyen beszélhetünk fővárosról, és így Magyarországon sem. A központi régió három települése azonban együtt mégis bizonyos mértékben fővárosi szerepet játszott. (Ó)Budán a király időnkénti ott tartózkodásán kívül ezt emelte ki a helyi társaskáptalan, amelynek prépostjai gyakran fontos szerepet játszottak a királyi kancelláriában, és amely a XIII. századtól országos hatáskörű hiteles-helyként is működött. (A másik országos hatáskörű hiteles-hely pedig a székesfehérvári társaskáptalan volt.) A hiteles-helyek állíthattak ki közhitelű okleveleket. A késő-római tábor területe lehetett a királyi udvar és szolgálattevőinek a lakhelye, és mint láttuk, itt állt a káptalan is. A valószínűleg egyre kevésbé karbantartott, vagy amúgy is romosán hagyott táborfalon kívül, főleg délen, a Duna mentén polgárias lakosság kezdett megtelepedni, kereskedők, kézművesek, köztük hospes 19