Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - Rétegződés és a társadalmi egyenlőtlenségek

zetőket tekintve ez azzal járt, hogy a szűkebb gazdasági elitnek a múltbelinél is feltűnőbb vagyonosodása méginkább a középosztály szintje fölé emelte őket. A társadalom alsó grádicsain ugyanakkor hatalmasra duzzadt a pauperizált tömegek számaránya, miközben a középrétegek számban egyébként növekvő hányada szintén mindjobban megtapasztalta az anyagi süllyedéssel járó problémákat. Az elitet nézve a kifejezetten a háztulajdonra, valamint a kereskedelmi vállalkozásokra alapozott nagypolgári egzisztenciák lassú térvesztése volt a legfontosabb fejlemény; ez azzal járt, hogy egy a gyáriparra és a hitelügyre támaszkodó, személyében is gyakran új és egyre népesebb elit jelent meg a színen a század első másfél évtizedében. A házingatlan azonban, járulékos elemként, továbbra sem vesztette el meghatározó súlyát a gazdasági elit anyagi érdekeltségei között. Főleg a pesti oldal vagyoni elitje számára volt még mindig kulcsfontosságú az ingatlantulajdon: 1910-ben kétharmaduk rendelkezett több-kevesebb háztulajdonnal. A biztonságosnak számító, és a tőke pihentetését is j ól szolgáló befektetési forma némi anyagi előnnyel is járt, miután a kormány több évtizedre szóló adókedvezménnyel bátorította a főútvonalakon a bérházépítkezéseket. Az elitet szoros szálak fűzték a pénzintézetekhez, melyek menedzsmentjében és tágabb kapcsolati hálójában sokan töltöttek be közülük vezető pozíciókat. A világháborúig terjedő két évtized folyamán kijegecesedett egy közel 500 fős budapesti gazdasági elit és egy vele szoros üzleti, olykor családi-rokoni és társasági kapcsolatban álló elit értelmiségi (ügyvéd) csoport. Az előbbi roppant magánvagyonával, az utóbbi pedig azzal magasodott a budapesti társadalom fölé, hogy e nagypolgári kaszt érdekeinek a politikai képviseletét vállalta magára. A fővárosi társadalom középosztálya, középrétegeinek a konglomerátuma számottevően nem bővült tovább a századelő időszakában, ám ennek ellenére sem alakult ki egy egzisztenciájában a korábbiaknál stabilabb szolid középosztály. A középosztály határainak kijelölése a választópolgárság fogalmát segítségül híva ezúttal még kevésbé tűnik járható útnak. A középpolgári egzisztencia anyagi megalapozásában ugyanakkor fontos szerepet tölt be a házingatlan birtoklása. A kispolgárit meghaladó vagyoni helyzet alsó határát ennek megfelelően egy kétemeletes ház értékével (és jövedelmével) tekintve azonosnak, könnyen számszerűsítheti ük, hogy 1900-ban Budapesten 4544 két- és több emeletes városi ház volt. Az alkalmazotti jövedelem azonban egymagában is forrását képezheti a középpolgári egzisztenciának. A középosztály alsó határát ebben a tekintetben a középvezetői vállalati menedzseri poszt (cégvezető, fiókfőnök, kisebb vállalatnál igazgatóhe194