Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - Rétegződés és a társadalmi egyenlőtlenségek

meny a század elején átköltözött új tágas épületébe. A pénz- és hitelügy fővárosi koncentrációjának további látványos jeleként a század elején lázas budapesti banképítkezés kezdődött, melynek eredményei városképi szempontból ma is jól érzékelhetők. A gyáriparosodás hazai és mindenekelőtt budapesti kibontakozása az 1880-as évektől indult, fejlődésének a folyamatosságát azonban előbb a századforduló körüli években, majd a világháború kirobbanásakor jelentkező válság szakította félbe. Az állami iparpártoló politika által erősen ösztönzött fővárosi gyáriparosodás vezető szektorait továbbra is a vas-, fém- és gépipar, az élelmiszeripar, a nyomdaipar, valamint az építőipar képezte. Új fejlemény a korban a vegyipar és a textilipar fokozatos felzárkózása a korábbi vezető ágazatokhoz. Egészében számottevő növekedés volt megfigyelhető a múlt század vége és a tízes évek között a budapesti gyáriparban: 1890 és 1910 között az ipari üzemek száma megháromszorozódott és hasonló arányban nőtt a 20 munkásnál többet foglalkoztató közép- és nagyüzemek száma is. Az utóbbiak 1910-ben már négyszer annyi (128 ezer) munkást foglalkoztattak, mint két évtizeddel azelőtt. Ugyanakkor a gyáriparban a fejlődés súlypontja kezdett lassanként áthelyeződni az elővárosi övezetbe. Az új bevándorlók megtorpanása közvetlenül Budapest határai előtt éppúgy az agglomerációs települések növekvő vonzerejét növelte, mint a budapestinél olcsóbb ingatlanárak, vagy a szóban forgó települések kommunikáció szempontjából előnyös fekvése. S bár a gyáripar fővárosi pozícióit ekkor még közvetlenül aligha veszélyeztethette az elővárosi gyáriparosodás, mégis tény, hogy amíg 1900-ban a 20 munkásnál többet foglalkoztató budapesti ipari üzemek alkalmazottai 6%-ának megfelelő számban alkalmaztak munkásokat az elővárosok gyáraiban, addig egy évtized leforgása alatt ez az arány 14%-ra ugrott. Ugyanakkor 1910-ben az ezernél is több munkást alkalmazó nemcsak fővárosi vállalatok dolgozóinak már a fele az elővárosok közép- és nagyüzemeiben talált magának munkát. Rétegződés és a társadalmi egyenlőtlenségek Az egyesült Budapest életének első negyedszázadára a társadalom erőteljes polarizálódása volt igazán jellemző, de a következő negyedszázadra is a társadalmi egyenlőtlenségek további kiéleződése nyomta rá a bélyegét. A legnagyobb adófi193