Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - A gazdasági élet új fejleményei

szálloda és a kávéház alapítások megsokasodása. A századforduló időszaka volt a szállodalapítások fénykora; ekkor jött létre Budapest később szinte nem vagy alig módosuló szállodahálózata. Az intézmény első modern megjelenési formája a luxusszálló, amilyennek Budapesten az 1895-ben a Nagykörúton megnyitott Royal a maga több mint 400 ágyával. A régi alapítású pesti szállók (a Hungária, a Palatínus vagy a Vadászkürt) fényét hamarosan elhomályosították a századelő új szállodái bennük 200-300 ággyal. 1900 és 1918 között különösen sok új szálloda épült Budapesten, így az Esplanade, a Britannia, a Park, az Astoria, az Imperial vagy a Gellért. Zömmel a pályaudvarok vonzáskörét népesítették be velük, tehát a Keleti pályaudvar környékét és a Rákóczi utat, valamint a Nagykörutat a Nyugati pályaudvar szomszédságában. A régi alapítású szállók viszont főleg a Dunakorzón álltak, és jelentősek voltak még a budai gyógyszállók (az Esplanade, a Thermal, a Palatínus, a Császárfürdő, a Kis-Lukácsfürdő és természetesen a Gellért) is. Budapest gazdasági súlyát a dualizmus utolsó negyedszázadában is főként a modern gyáripar székhelyeként, valamint az ország pénzügyi központjaként játszott kiemelkedően nagy szerepe határozta meg. E korszak legjellemzőbb vonása, hogy tovább fokozódott a koncentráció és a családi vállalatokat a részvénytársasági tulajdonosi és vállalati forma kezdte felváltani. A folyamat elsőként a banki szférát érte el azzal, hogy a magánbankárok átadták a helyüket az olyan tőkeerős pénzintézeti részvénytársaságoknak, mint amilyen a Kereskedelmi Bank, a Hitelbank, a Leszámítolóbank, a Pesti Hazai Takarékpénztár vagy a Hazai Bank. A pénzintézetek éppúgy részt vállaltak az ipari vállalatalapítások finanszírozásában, mint ahogy községi kölcsönök lebonyolításával is foglalkoztak A Városi Villamos Vasút részvényeinek a megvásárlását is az tette lehetővé Bárczyék számára, hogy miután a Krausz és Bettelheim céggel felvásároltatták a részvények többségét, a cég átengedte azt a városnak. A Hitelbank ugyanakkor kifejezetten mint az állam bankárja lépett fel ez idő tájt. A budapesti hiteléleten belüli szüntelen koncentráció nyomán az 1890-es években, de 1910-ben szintúgy a 15 legtőkeerősebb bank és takarékpénztár rendelkezett a budapesti pénzintézeti tőke 80%-a fölött. Ezért is fogtak a vezető bankok vidéki érdekkörük kiépítésébe, melynek eredményeképpen a világháború kirobbanásának idején az említett öt legnagyobb fővárosi pénzintézet kezébe került a hazai hitelintézeti tőke megközelítően háromötöd része. E pénzintézetek monopol helyzetét mutatja az is, hogy még az áru- és értéktőzsde ellenőrzését is a maguk kezébe kaparintották. A tőzsdei tevékenység hatóköre ezért sem vált igazán jelentőssé még azt követően sem, hogy az intéz192