Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)
Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - Szuburbanizáció és közlekedés
A szemétszállítás, melyre 1893-ban Cséry Lajos vállalkozóval kötött a főváros külön szerződést, szintén bekerült a községesítendő szolgáltatások körébe. A város elsőként 1902-ben a budai oldalon, 1906-ban pedig a pesti oldalon váltotta meg a szemétszállítást, és hozta létre az ebből a célból alapított saját vállalatát, a Fuvartelepet. Végül 1909-ben megtörtént a hirdetés községi kézbe vétele, két év múlva létre is jött az annak ellátására hivatott Hirdető Vállalat. A közszolgáltatás roppant költséggel végrehajtott községesítése jótékonyan hozzájárult ahhoz, hogy a lakosság újabb rétegei élvezhessék a közszolgáltatás előnyeit. 1900 és 1920 között majdnem megduplázódott a gázvezeték hossza és ennek eredményeként a század elején még kevesebb mint 30 ezer fogyasztó 1920-ban már közel 85 ezerre bővült. Hasonló mértékű volt a vízellátás terén tapasztalt javulás is: a század első két évtizedében több mint 50 százalékkal nőtt a vízcsőhálózat, és a szűrt vízzel ellátott lakások száma az 1894. évi 11 ezerről az első világháborúig 17 ezerre emelkedett. A leglátványosabb expanzió azonban a villamosenergiaellátást jellemezte: a századfordulón még kevesebb mint tízezer, 1920-ban viszont már 111 ezer fogyasztó használt villamos áramot és közülük minden harmadik, 37 ezer fogyasztó magánháztartás volt. Különösen a háború éveiben nőtt látványosan az árammal ellátott lakások száma. Akkor, midőn a gázszolgáltatás válságba jutott, jóllehet a magánvállalatoktól örökölt tarifa továbbra is magas maradt. A szolgáltatások községi kézbe vétele ugyanakkor egy sor kifejezetten nyereséges fővárosi tulajdonú vállalatot eredményezett. Részben éppen ez teremtette meg a szociális célú községi beruházások elindításához szükséges anyagi hátteret. Szuburbanizáció és közlekedés Az urbanizációs folyamat minőségi oldalának a községesítéssel megoldott javítását különösen indokolttá tette, hogy a századfordulón tapasztalt hatalmas népességgyarapodással egyáltalán nem tartott lépést mindaz, ami a városi életkörülmények és a városi tér civilizációs követelményeinek a karbantartását és fejlesztését illette. Budapest a századelőn növekedésének és fejlődésének olyan kritikus szakaszába érkezett, amikor a városökológiai feszültségek immár radikális intézményi és financiális megoldásokat sürgettek. Az ekkoriban kiéleződő problémák súlyosságát az is jelezte, hogy Budapest ekkoriban már kezdte elveszteni vonzó bevándorlási célpontként korábban élvezett kivételes jelentőségét. Ennek következtében 188
