Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Kubinyi András: Buda, Pest, Óbuda és környékük 1686-ig - Nagybudapest területe az Ős-, Ó- és Népvándorláskorban

birodalom hatása, míg i.e. 13-ban megkezdődött Pannónia, azaz a mai Dunántúl meghódítása. A rómaiak a birodalom határának a Dunát jelölték ki, így a mai Budapest területét a folyó államhatárként választotta ketté. A Birodalom a határt (limes) megerősítette, katonai táborok, kisebb erődítmények és őrtornyok emelkedtek a folyó mellett, sőt nem egy esetben a folyó átkelőhelyei túlsó partján is építettek őrtornyokat, erődítéseket. A Duna jobbpartján gondosan épített utak (limes-út) kötötték össze a római helyőrségeket. Ez természetesen megtalálható volt mai fővárosunk Dunajobbparti részén is. A rómaiak először segédcsapataik számára építettek táborokat, így a mai Bem-tér tájékán, Albertfalván és Nagytétényben. Néhány évtized múlva sor került a gellérthegyi eraviszkusz-oppidum kiürítésére is, bár a bennszülöttek kultuszhelye továbbra is ott maradt. A kelta lakosságot a római erődítések mellé telepítették le, és régészeti leleteik tanúsága szerint ott fokozatosan romanizálódtak. Az i. u. II. század elejére tehető Óbudán az aquincumi légiós tábor építése. A kb. 6000 fős légiók voltak a római hadsereg legnagyobb seregtestei, akik számára négyzet alaprajzú, szabályos, erődített táborokat építettek. A légiós tábor- egy korábbi kisebb seregtest számára épült erődítmény helyén - a mai Árpád-híd budai hídfője táján állt. A tábor mellett egy un. táborváros (canabae) épült ki, ahol a katonák hozzátartozóin kívül iparosok, a hadsereget kiszolgálók éltek. Aquincum Alsó-Pannónia helytartóinak székhelye is lett, a hatalmas helytartói palota a mai Hajógyári-szigeten épült fel. A táborvárosban éltek Pannónia provincia (tartomány) tisztviselői is, akik - akár a helytartók - igyekeztek minden kényelmet biztosítani maguknak, amit a Birodalom más részében, esetleg magában Rómában megszoktak. Mivel Aquincum a Birodalom határán feküdt, nem egy római császár kereste fel, többnyire hadjáratok idején. Aquincum nemcsak a limes-úttal kapcsolódott a Birodalom többi részéhez, hanem más utak metszőpontjává is vált, a hódítók kihasználva a földrajzi adottságokat, úthálózatot építettek ki. A pilisvörösvári völgy vonalában épült ki az Aquincumot Brigetioval (Ószőny Komárom mellett) összekötő út. A provincia központjától délre, de még a mai Budapest területén, ágazott le a limes-útból a Savaria (Szombathely) felé, és onnan Rómába irányuló út. Út kötötte össze Aquincumot Gorsiummal (Tác, Székesfehérvár közelében) is. Kelet felé, a barbár terület irányában a pesti oldalon a Rákospatak torkolatánál Transaquincum, a mai Erzsébet-híd pesti hídfője északi oldalán pedig Contraaquincum erődítménye biztosította az átkelést. 15