Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - Az új főváros népe: bevándorlás, asszimiláció

Az új főváros népe: bevándorlás, asszimiláció A zsúfoltság azért is válhatott oly szembetűnővé a viharosan urbanizálódó Budapesten, mert „amerikai tempóban" nőtt a város népessége az 1870-es éveket követő évtizedek során. A főváros népessége 1869* 280.349 1880 370.767 1890 506.384 1896 617.856 1900 733.358 1910 880.371 1920 928.996 * Pest, Buda és Óbuda együttesen A városegyesítés évtizedében, tehát 1870 és 1880 között a népesség valamivel kevesebb mint százezer fővel gyarapodott, a század utolsó évtizedében viszont ennek több mint a kétszeresével (227 ezerrel) nőtt a lélekszám. Az elsősorban Pestnektulajdonítható rendkívül gyors növekedésnek, nagyjából az 1870-es évek derekáig, a bevándorlás volt szinte az egyedüli forrása. A korabeli Európában is páratlan mértékű bevándorlás eredményeképpen a főváros népessége az 1870-et követő negyedszázad során kétszeresére, az 1910-ig tartó négy évtizedben pedig a háromszorosára emelkedett. A bevándorlás súlyát mutatja, hogy 1880-ban tíz budapesti közül csak négy született a fővárosban, a felnőttek között pedig jószerivel csak hárman látták meg helyben a napvilágot. Legtöbb bevándorló, természetesen, a főváros körüli helységekből, és meglepő módon, a Felvidékről érkezett Budapestre az 1860-as és 1880-as évtizedekben; őket követik a dunántúli származásúak, illetve a Csehországból és Ausztriából érkező külföldi bevándorlók. A bevándorlókat a fő142