Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - Az új főváros népe: bevándorlás, asszimiláció

városi munkaalkalmak vonzották, ezért is telepedtek le közülük sokkal többen Pesten mint Budán, hiszen a nők cselédként, a férfiak gyári vagy alkalmi munkásként (napszámosként) elsősorban a pesti oldalon helyezkedhettek el. A bevándorlás szinte kizárólag a szegény alsó néposztályok fiatal és többségében még nem családos elemeivel duzzasztotta Budapest népét, olyanokkal, akik között sok volt a nem magyar etnikumú, vagy nem magyar anyanyelvű személy. Külföldről jól képzett (német, cseh) ipari szakmunkások, a Felvidékről szlovák segédmunkások és cselédlányok, Pest környékéről pedig német (sváb) munkavállalók érkeztek nagy számban Budapestre ebben az időben. Ebből is fakadt, hogy 1870 táján a főváros etnikai és felekezeti téren sokkal tarkább képet mutatott, mint bármikor azelőtt. A túlnyomórészt német és katolikus Buda, valamint a részben német, jórészt viszont már magyar és jelentős zsidóságot is magáénak tudó Pest, valamint Óbudának az ipari proletárrá válás útján előrehaladó valamikori mezővárosi (jobbágy)népe így újonnan bevándorolt németekkel, csehekkel, szlovákokkal és zsidókkal gyarapodott az évek során. Ennek folytán felekezeti téren is enyhült némiképpen a korábbi katolikus egyeduralom. 1880-as anyanyelvi adatok szerint a főváros népességnek alig több mint a. fele vallotta magát magyarajkúnak (55,1%), ám egyharmada német (további 6%-a pedig szlovák) volt. A néhány évtizeddel korábbanjellemző viszonyokhoz képest tehát a magyar és a német népességi arányok éppen az ellenkezőjükre váltottak át. Felekezeti szempontból úgy festett a helyzet, hogy a népesség kétharmada tartozott a római katolikus egyházhoz, egynyolcada volt a zsidó, és további 5-6%-uk tartozott a református, vagy az evangélikus felekezethez. Az asszimiláció folyamata a város egyesítése körüli években még csak részben éreztette hatását. Elsősorban az itt honos, vagy a hazai németség soraiból Budapestre érkező német népesség mutatott ekkoriban nagyobb hajlandóságot a beolvadásra: a német családok gyerekeinek a fele magyarrá vált. A szlovákok körében sem ismeretlen a gyors magyarosodás, noha Budán talán gyakrabban váltottak a német nyelv és kultúra irányába, és ritkábban magyarosodtak el ez idő tájt. Végül a nyelvváltás, a kulturális asszimiláció (ezt akkulturációnak is nevezik) feltűnő méreteket öltött a fővárosi (neológ) zsidóság körében is. A nagyfokú bevándorlás következtében a főváros népessége igen fiatalos volt, pontosabban: a fiatalok és a középkorú felnőttek játszottak benne számszerűen meghatározó szerepet, ugyanakkor kisebbnek mutatkozott a gyerekek és az öregek aránya. Ez abból is eredt, hogy sokan nem alapítottak még közülük családot és egy143