Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Kubinyi András: Buda, Pest, Óbuda és környékük 1686-ig

Kubinyi András Buda, Pest, Óbuda és környékük 1686-ig Fővárosunkat földrajzi helyzete eleve arra jelölte ki, hogy a Kárpát-medencében központi szerepet játsszon. A mai Budapestet alkotó települések egy ún. vásárvonalnál fekszenek, azaz hegyvidék és síkság találkozásánál, ami azt jelenti, hogy eltérő gazdasági adottságú régiók érintkeznek. A primitívebb korszakokban ez szükségessé tette, hogy itt a különböző adottságú területek árucserét alakítsanak ki. Vásárvonalak természetesen másutt is vannak az országban, fővárosunknál ennek a jelentőségét kiemelte a Duna szerepe. Egy ilyen nagy folyam, mint a Duna, természetes útvonalat képez. Ezt kettős értelemben állíthatjuk. A víz önmaga is közlekedési út, viszont a folyópartok mellett rendesen könnyebb a szárazföldi közlekedés is. Egy nagy folyam azonban nem csupán összeköt távolabbi régiókat, hanem el is választ: a korábbi időkben, amikor hidak még nem készültek, vagy amennyiben igen, akkor műszakilag problematikus volt ilyen széles vízen ilyesmit építeni, a folyó két partja között csak megfelelő adottságok esetén lehetett egy révnél átkelni. A középkori Buda, Pest és Óbuda körzetében három átkelő lehetőség adódott: északon Óbudánál, a mai Árpád-híd helyén, a Margit-sziget északi csücskénél, a mai Óbuda lakóterülete központjánál, az óbudai; középen, talán a mai Margit-hídtól valamivel délebbre, a Budafelhévizet az elpusztult Jenő faluval összekötő jenői; délen pedig nem sokkal a mai Erzsébet-híd helyén a pesti rév. Ez biztosította az átjárást a középkori Pest városa és a jobbpart Kisebb Pestnek, majd Alhévíznek nevezett települése között. Rajtuk kívül a mai Nagybudapest területére esik az északi megyeri rév (Békásmegyer és Káposztásmegyer közt), valamint a déli csepeli rév. Azaz viszonylag rövid távolságon belül több kedvező átkelési lehetőség adódott. A Duna azonban egy további szempontból is igen fontos városfejlesztő erővel rendelkezett. Nagy folyónk Németországból jövet egészen kb. Vácig keleti irányban folyik, itt azonban erős töréssel déli irányba fordul. Elvileg tehát, ha valaki mondjuk Regensburgból a Duna vonalán keletre, esetleg Kievbe készült (ilyen kereskedőkről maradtak adatok a XI-XII. századból), az Vácnál elhagyva a Dunát, a szárazföldön mehetett keletnek Ebben az esetben azonban beleütközhetett a Cserhát déli nyúlványaiba, a Gödöllői-dombságba, ami az emelkedés miatt nehézséget 13