Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - A Közmunkatanács megalakulása és tevékenysége

A Közmunkatanács a pályázatok ismeretében 1872-ben dolgozta ki Pest szabályozási tervét, melynek számos eleme, így a Hatvani, majd Kossuth Lajos utca kiszélesítése, a Vörösmarty tér szabályozása, vagy a lipótvárosi Újépület lebontása évtizedekkel később, részben a század végén valósult meg. A hangsúly kezdetben a Sugárút és a Nagykörút kiépítésére esett; az FKT vállalta magára az útvonal és az építési telkek kialakítását, az ezzel kapcsolatos munkák finanszírozását, az utak beépítését viszont magánbefektetőkre hagyta. A kisajátítási eljárást az tette lehetővé, hogy az állam e téren egy 1868-as törvény értelmében úgyszólván szabad kezet kapott. A munkálatok finanszírozására a törvényhozás fővárosi pénzalapot létesített, továbbá a Közmunkatanácsnak engedte át a hidak, a rakpartok bevételeit, egyes vállalatok községi adópótlékát, a telekgazdálkodás hasznát és más egyéb jövedelmi források használatát is. E várostervező és városépítési tevékenység fontos eleme volt a Közmunkatanács által kidolgozott, később többször is módosított és általa felügyelt építési szabályzat, amely az övezeti rendszer meghonosításával, valamint az építési előírások e rendszerhez történő hangolásával rendezett kereteket teremtett a város gyors ütemű növekedéséhez. Az 1886. évit követő 1894-es építési szabályzattal a Közmunkatanács négy zónára osztotta a főváros területét. Az első övezetben, valamint a második zóna egy részén zárt beépítést írtak elő; a Budára jutó harmadik zónában viszont a „szabadon álló építésmód" kikötésével nyaralóterület létesítésére adódott alkalom. A Pest legkülsőbb területeiből álló negyedik övezetet ugyanakkor vegyes beépítés céljaira tartották fenn. Az 1914-es szabályzatban a Közmunkatanács nyolcm növelte a zónák számát és ezzel a korábbinál erőteljesebben elkülönítette a lakóterületeket a gyárövezetektől. A Közmunkatanács egyéb téren is szigorú építési normákat szabott: a házak párkánymagasságát az utcák szélességének mértékében határozták meg. Ennek értelmében négyemeletes lakóépületet csak 15 méternél, háromemeletest pedig 10 méternél szélesebb utcában lehetett építeni. Emellett előírta az utca-, padló és küszöbszintek magasságát, a telek beépítését 80-85%-ig engedélyezte, megtiltotta pincelakások létesítését, és kimondta, hogy az utcai szoba területe nem lehet kevesebb 10 négyzetméternél, a szoba-konyhás lakások minimális alapterületét pedig 15 négyzetméterben jelölte meg. A Közmunkatanács törvény által előírt feladatai közé tartozott továbbá az addig részvénytársasági kézben lévő Lánchíd megváltása és újabb Duna-hidak, valamint kikötők építése, végül a fővárosi Duna-szakasz szabályozása, és a rakpartok kétol137