Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Gyáni Gábor: Budapest története 1873-1945 - A Közmunkatanács megalakulása és tevékenysége

dali kiépítése azért, hogy a várost egyszer és mindenkorra megvédjék a gyakorta visszatérő pusztító áradásoktól. Az 1870-es években el is készült az előirányzott munkák java része, így több mint 4 km hosszúságban kialakították mind a két oldalon a lépcsőzetes rakpartot, 1876-ban pedig átadták a forgalomnak az Arany János által is megverselt Margit hidat. Ez az immár második összekötő kapocs Pest és Buda között azért is különösen fontos volt, mert a két város adminisztratív egyesítését nem követte hasonló integráció az élet egyéb területein. A két városrész fizikai elkülönültségének egyik fontos oka éppen a Duna volt, melynek hosszú időn át egyetlen hídján, az állami megváltást követően is, vámot szedtek az áthaladóktól. Az újabb Duna-híd megnyitása sokat enyhített ezeken a gondokon, egyúttal erőteljes lökést adott Buda északi, vagyis az Országút és Újlak néven ismert dombos részeinek a beépítéséhez: ez idő tájt indulhatott meg itt a Rózsadomb mint nyaralóhely kiépítése. A Közmunkatanács szigorú építési normáit kezdetben még a főváros sem tette maradéktalanul magáévá és saját szabályzat megalkotásával igyekezett azokon enyhíteni. Az FKT már említett 1886-os kötelező erejű Szabályzata vetett végérvényesen véget a szabályozás terén tapasztalható zavaró kettősségnek. Mindennek ellenére viszonylag bő tere nyílt Budapesten a telekspekulációnak, ami oda vezetett, hogy főleg a pesti városrészt túlontúl sürün építették be az elkövetkező évtizedek során. így a szellős főútvonalak ellenére is viszonylag kevés szabad tér (park, sétány, nagyobb köztér) oldotta a végérvényesen később kiépülő főváros belső negyedeinek a monotóniáját. A századforduló táján 28 kisebb-nagyobb köz- és magánpark, valamint sétány volt a városban, ezek száma az egyesítés körüli években még alacsonyabb volt. A pesti zöldfelület így a beépített terület mindössze egy-két százalékát tette ki. A városi parkként a reformkor óta formálódó Városliget, valamint a szintén hosszabb múltú Orczy-kert és a budai Városmajor mellett több sétány is rendelkezésére állt a szabadban szórakozni kívánó nagyvárosiaknak. Közülük a még gróf Széchenyi István által 1846-ban alapított, a lipótvárosi Újépület közelében lévő Széchenyi sétatér, illetve a régi vásártérből 1856-ban kialakított Erzsébet sétány emelkedett ki méreteivel és népszerűségével, ugyanakkor hasonló, noha kisebb sétányok hellyel-közei Budán is előfordultak. A sétányok hálózata, a rakpart kiépítése nyomán, hamarosan a divatos Dunakorzóval egészült ki. A városegyesítés évében már készen állt a korzót övező reprezentatív épületsor (melynek építőit adókedvezményekkel is segítette az állam) és ettől fogva ez a nem hivatalosan korzónak nevezett sétány tavasztól őszig szolgálta a főként jómódú pesti pol138