Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)
Bácskai Vera: Budapest története 1686-1873 - A modern nagyvárossá emelkedés kezdetei (1849-1873) - A városigazgatás - A népességnövekedése
A városigazgatás 1849. július 17-én az osztrák császári csapatok megszállták a fővárost. A katonai kormányzat terror és diktatúra alkalmazásával akarta elfojtani a forradalmi szellemet és a megfélemlítés eszközével rettenteni el a lakosságot minden megmozdulástól. Már az első napokban megkezdődött a megtorló intézkedések végeláthatatlan sora: letartóztatások, házkutatások, kemény hadisarc kivetése a rebellis város lakóira. A polgári igazgatás átszervezésének célja a monarchia egységes közigazgatási rendszerének meghonosítása volt: a helyi önkormányzatot felszámoló, 1849 őszén közzétett ideiglenes közigazgatási rendelet vált egy évtizedre a közigazgatási szervezet alapjává. Az új szabályozás a szabad királyi városokat, így Budát és Pestet is, a területileg illetékes katonai körzetparancsnokok, illetve a polgári kerületi főbiztosok hatálya alá rendelte. A polgármester kinevezése pedig a magyarországi császári hadsereg főparancsnoka Haynau és a császári biztos Geringer hatáskörébe tartozott. A tanács, illetve községtanács tagjait a Helytartótanács nevezte ki, kormányhű, lojális személyekből. Az 1850-es évek második felében korlátozott mértékben visszaállították a választási rendszert, de ez csak névleges volt, mert a megválasztottak hivatalba lépése a Helytartótanács jóváhagyásától függött. Az 1860-ban kibocsátott Októberi Diploma megengedte a szabad királyi városok törvényhatóságainak újjászervezését, ez azonban csak rövid közjáték volt; néhány hónap után újra felfüggesztették a városi hatóságokat. Az alkotmányos viszonyok visszaállítására csak a kiegyezés után került sor. A népesség növekedése A megtorló intézkedések, valamint az 1849. év harci események pusztításai csak rövid időre akasztották meg a népesség növekedését. A főváros még a szabadságharc idején, Buda visszafoglalásakor, Hentzi kíméletlen bombázása eredményeképp súlyos károkat szenvedett, amelynek a Vár és környéke mellett Pest legszebb része, a Duna-parti palotasor, a Belváros, Lipótváros és a Terézváros számos épülete esett áldozatul. A hadiesemények és a hajléktalanság miatt sokan elhagyták a fővárost. A népesség növekedése az 1850-es évek első felében megtorpant, majd a korábbinál is nagyobb lendülettel folytatódott. 1851 és 1857 között a lakosság száma mindössze húszezer fővel gyarapodott (173 ezerről 192 ezer főre), az 1869. évi 114
