Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Bácskai Vera: Budapest története 1686-1873 - A modern nagyvárossá emelkedés kezdetei (1849-1873) - A városigazgatás - A népességnövekedése

népszámlálás már 269 ezer lakost regisztrált. Pesten ekkor a népesség száma meghaladta a kétszázezret, (azaz a lakosság gyarapodása továbbra is erőteljesen meghaladta Budáét), csaknem háromszor annyian éltek itt, mint a második legnagyobb városban, Szegeden. (Az abszolutizmus idején egy évtizedre közigazgatásilag Budához csatolt Óbuda növekedése is figyelemreméltó volt: míg a forradalom előtt népessége alig haladta meg a hétezer főt, 1851 -ben 12 ezer, 1869-ben pedig 16 ezer lakost írtak össze.) A népességnövekedés fő forrása továbbra is a bevándorlás maradt. 1869-ben a lakosságnak csak mintegy 40 százaléka volt helyi születésű, 47 százalék magyarországi és 13 százalék külföldi származású volt. A gazdasági konjunktúra, és különösképpen az építkezések fellendülése elsősorban a fiatal, 15 és 40 év közötti férfiakat vonzotta a városba, ennek következtében az 1860-as évekre a férfiak újra többségbe kerültek a nőkkel szemben. A vallási, etnikai megoszlásban nem következett be jelentős változás, valamelyest csökkent ugyan a katolikusok aránya, de továbbra is ez maradt a legnagyobb felekezet. Erőteljesen csökkent a görögkeletiek és stagnált az evangélikusok számaránya, míg a református, és főképpen a zsidó felekezethez tartozók aránya jelentősen nőtt. A nemzetiségi sokszínűség is megmaradt, bár bizonyos aránybeli eltolódások megfigyelhetők. A német túlsúly ugyan megmaradt, elsősorban Budán, míg Pesten a két etnikum csaknem azonos arányúvá vált. Csökkent a görögök és szerbek, megnőtt a szlovákok száma és aránya. Figyelemre méltó, hogy a nemzetiségi eloszlás sok esetben egybeesett a társadalmi rétegződéssel. A kortársi megítélés szerint ugyanis a nemesség, a magasabb hivatalnokság és az értelmiség többnyire magyar, az iparos polgárság többsége német volt. A kereskedelmi életet is többségében német nyelvűek uralták (közéjük értve a német nyelvű zsidóságot is). A várost övező konyhakertek főleg szlovákok és németek, a budai szőlők németek és szerbek birtokában voltak. A kialakuló munkásosztály vegyes nemzetiségű volt, a szakmunkások között német túlsúllyal, a nőcselédek és napszámosok között a szlovák elem volt túlnyomó. A mindennapi életben a német és magyar nyelv volt általános, de a magyar nyelv ekkor már a németek között is terjedőben volt: a polgárság lényegében kétnyelvű volt. 115