Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Bácskai Vera: Budapest története 1686-1873 - A modern nagyvárossá emelkedés kezdetei (1849-1873)

lyakor, amikor a bécsi udvar elérkezettnek látta az időt arra, hogy fegyverrel verje le a magyar forradalmat, e sorsdöntő napokban megint csak a pesti utca szorította a kormányt az önvédelem megszervezésére. Nem lebecsülendő az a segítség sem, amelyet a főváros katonaállítással, egyenruha, felszerelés szállításával a szabadságharcnak nyújtott. Az 1848. évi törvények demokratikusabb alapokra helyezték a városok önkormányzatát. A tisztújítási és országgyűlési követválasztási joggal rendelkezők körét ugyan a vagyoni, illetve műveltségi cenzus erősen leszűkítette, ennek ellenére a választójogosultak köre erősen kibővült: a korábbi 100-150 személlyel szemben több mint ötezren váltak választóképessé. A törvény megszüntette a kormány korábbi befolyását a tisztújításra, a városi hatóságot egy önmaga köréből, illetve a felsőbb hatóság által kijelöltekből kiegészülő testületből olyan, több ezer szavazó által választott testületté alakította, amelynek tevékenységét első ízben ellenőrizte egy szavazati és határozati joggal, azaz a választott polgárságénál jóval nagyobb hatáskörrel felruházott és más társadalmi összetételű választott képviselőtestület. 1848 áprilisától Pest lett az első független magyar kormány székhelye júliustól itt ülésezett az első népképviseleti országgyűlés. Ezzel Pest-Buda minden tekintetben visszanyerte fővárosi funkcióit. 1849-ben elkészült a két várost összekötő állandó híd is és ezzel elhárult az egyesítés utolsó akadálya. A forradalmi kormány egyik utolsó intézkedése az egységes főváros létrehozása volt: 1849. június 24-én elrendelte Buda, Pest és Óbuda Budapest fővárossá egyesítését. Ennek megvalósulására azonban csak mintegy negyedszázad után kerülhetett sor. A modern nagyvárossá emelkedés kezdetei (1849-1873) A szabadságharc leverését követő negyedszázadban a főváros fejlődésének útja ellentmondásos volt. Buda és Pest fővárossá egyesülését az abszolutizmus-kori igazgatás semmissé tette, a két város autonómiáját is súlyosan korlátozta. Mindez azonban nem tudta meggátolni a reformkorban kibontakozó gazdasági és társadalmi átalakulás folytatását: sőt, ez időszakban meggyorsul a tőkés gazdaság és társadalom kialakulása. Az abszolutizmus kora tehát nem tekinthető önálló korszaknak: részben folytatása a XIX. század eleji előzményeknek, másrészt előkészítő periódusa a kiegyezést és városegyesítést követő rohamos kapitalista fejlődésnek. Ez az átmenetiség teszi nehézzé a korszak rövid áttekintését. 113