Bácskai Vera - Gyáni Gábor - Kubinyi András: Budapest története a kezdetektől 1945-ig - Várostörténeti tanulmányok 6. (Budapest, 2000)

Bácskai Vera: Budapest története 1686-1873 - A politikai élet központja - a forradalom fővárosa

chenyi István városszépítési törekvéseinek nyíltan bevallott célja az volt, hogy a várost kellemeinek növelésével, társadalmi eseményeinek, urbánus életformájának ingergazdagságávaí vonzóvá tegye a reform, a haladás hívei számára, hogy huzamosabb itt tartózkodására késztesse őket, ezzel is ösztönözve a politikailag aktív erők itteni „koncentrálódását". Magyarország felemelkedésében jelentős szerepet tulajdonított - s őt követően a liberális nemesség nagy része is - az urbanizációnak, s annak, hogy Magyarországnak méltó fővárosa legyen. Ugyanakkor a reformerők nem bíztak a polgárságban, két okból sem tartották szövetségesüknek. Egyrészt, mert módosabb rétegének túlnyomó többsége német, zsidó, azaz nem magyar, „idegen" volt, másrészt, mert a városokat a központi hatalomnak való erős alárendeltségük miatt a kormány ügynökeinek tekintették. Ez az ambivalencia, a főváros, mint település fontosságának elismerése, másrészről a lakói iránti bizalmatlanság, s csak részleges társadalmi befogadásuk fontos jellemzője lesz a későbbiekben is a nemesség és főváros viszonyának. Kétségtelen, hogy a pesti politikai mozgalmak bázisát nem a pest-budai polgárok jelentették. A politikai irányzatok, pártok összecsapásai azonban nemcsak a sajtóban tükröződtek, nemcsak a megyegyűléseken vagy a párthelyiségek falai között zajlottak. A polgárok is ismerték és tárgyalták is a kávéházakban az 1830. évi lengyel szabadságharccal rokonszenvező röpiratokat. Szemtanúi voltak az 1831. évi koleramozgalomnak, a tüntetésben aktívan részt vett a mesterlegények és a külvárosi szegényebb lakosság nagy tömege is. A radikális ifjak vitái a polgárok által is sűrűn látogatott Pilvax-kávéházban folytak, az ifjúság az egyes politikusok iránti rokonszenvét vagy ellenszenvét gyakran a város utcáin fejezte ki zajos tüntetésekkel, fáklyásmenetekkel, macskazenével. Ilyenformán a városban lezajló események nem maradhattak és nem is maradtak hatástalanul a polgárságra sem. Bármennyire is kisebbségben voltak a főváros lakói között a polgári haladás hívei és elszánt harcosai, csoportjuk e városban volt a legnagyobb és legbefolyásosabb, és ennek is szerepe volt abban, hogy a főváros 1848-as forradalom kiindulópontja, kezdeményezője, a továbbiakban pedig a forradalom, a független Magyarország fővárosa lehessen. 1848. március 15-e átütő erejét a tüntetést kezdeményező ifjú értelmiségiekhez és egyetemistákhoz csatlakozó pesti tömeg adta meg. A forradalom első hónapjaiban a pesti tömegmozgalom - a résztvevők eltérő, sokszor ellentmondó törekvései ellenére - hozzájárult az udvar elleni harc sikeréhez, az országgyűlés törvényhozói munkájának eredményességéhez. 1848 őszén, az európai forradalmi hullám apá112