Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Bevezető

amikor a német katonai vereség a keleti, déli és nyugati hadszíntereken egyaránt mái" közvetlen közelségbe került. Kétségtelen tény, hogy a német megszállás követ­keztében kormányra került szélsőséges nácibarát politikai-igazgatási vezetők, a helyi hatalmi szervek és az intaktnak tekinthető karhatalom, a csendőrség és a rend­őrség aktív és készséges közreműködése nélkül az ország többszázezernyi zsidó lakosságának otthonából való elűzése, gettókba zsúfolása, majd a deportáló vona­tokon a haláltáborokba szállítása nem történhetett volna meg. A deportálások magyar részről történő 1944 júliusi leállítását, majd néhányezer magyar zsidó semleges országokba történő kiengedésének javaslatát a háború ked­vezőtlen fordulatai nyomán a magyar „szövetséges" álláspontja elfogadásának te­kintetében engedékenyebbé vált náci vezetés, maga Hitler és Ribbentrop is kény­szeredetten tudomásul vette. A náci birodalom süllyedő haj ójáról menekülni vágyó Himmler és szűkebb környezetének egyes főtisztjei pedig 1944 nyarától kezdődően saját túlélésük szempontjából igyekeztek a budapesti zsidóság életben hagyását érdemként, aduként felhasználni a nyugati szövetséges hatalmakkal történő titkos kapcsolatfelvétel kialakításánál. Az történt ugyanis, hogy Himmler, az SS titkos­szolgálatának vezetője, Schellenberg tábornok útján már 1943 novemberében Stockholmon keresztül sikertelenül kísérelte meg a nyugati demokratikus országok vezetőivel a náciellenes szövetség megbontására irányuló tárgyalások felvételét, 1944-ben új tárgyalási taktikát választott. 0 és tanácsadói arra a felismerésre jutot­tak, hogy a nyugati szövetséges országok közvéleménye igen élesen reagál a nácik hatalmába került zsidó népesség életben maradásának kérdésére. E felismerésből következőleg úgy vélték, hogy ha a zsidó életek meghagyásának kilátásba helye­zésével tesznek tárgyalási ajánlatokat, akkor a közvélemény nyomására, a nyugati országok vezetői rákényszerülnek a velük történő tárgyalásokra. A tárgyalások fel­vétele pedig a nácik és az imperialista országok különbékéjétől mindig tartó, bizal­matlankodó szovjet vezetőket, elsősorban Sztálint, szembefordíthatná kapitalista szövetségeseivel. Az új tárgyalási taktika gyakorlati alkalmazására 1944 tavaszán nyílott számukra kedvező alkalom, amikor Magyarország megszállásával majd egymilliós zsidó népesség került az SS hatalma alá. Himmler ekkor a magyar zsidó életek megkímélésének hazug ígéretével igyekezett a demokratikus nyugati or­szágok és a kommunista Szovjetunió náciellenes szövetségét felbomlasztani. Az Eichmann által javasolt „Áruért vért — vérért árút" csereakció alapján, a német repülőgépen 1944. május 17-én Isztanbulba kicsempészett budapesti cionista veze­tő, Joel Brand arról igyekezett a nemzetközi zsidó szervezeteket s általuk az angol 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom