Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Bevezető

és amerikai kormányt meggyőzni, hogy Eichmann hajlandó lenne 10 ezer teherautó ellenében egymillió zsidó kiengedésére. Himmler megtévesztő, de végül irracionálisnak tekinthető tárgyalási ajánlatával egyidőben lebonyolódott a mintegy félmilliónyi magyar zsidóság deportálása. Az SS vezető, miközben Eichmann kommandója a deportálások gyors keresztülvitelén munkálkodott, csekélyebb jelentőségű látszatengedmények útján igyekezett tárgyalási készséget demonstrálni. Egy másik SS főtiszt, Becher közbejöttével a leggazdagabb magyai* nagyiparos-pénztőkés család, a Weiss-Chorin-Mauthner csoport majd félszáznyi tagjának a semleges Svájcba illetőleg Portugáliába történő kiutazását engedélyezte. Életükért cserébe a leghatalmasabb magyar ipari konszernt, a csepeli Weiss Manfréd Műveket és még mintegy 40 vállalatot kellett átengedniük az SS részére. Engedélyezte, hogy a vidéki gettókból mintegy 20 ezer deportáltat ne Auschwitzba, hanem közvetlenül, szelektálás nélkül az ausztriai Strasshof munkatáborba szállítsanak. A leggazdagabb, a tudományos világban ismert és a zsidó vallási életben nagyobb szerephez jutott vidéki magyar zsidók közül is mintegy másfélezernyi, komolyabb fejpénz kifizetése ellenében megmenekült az elpusztítástól és a budapesti — SS katonák által őrzött — Kolumbusz utcai átmeneti táborba került. 1944. július 19-én a londoni rádió nagyobb kommentár keretében foglalkozott Himmler ajánlatával, amelyet másnap a Times is szó szerint leközölt. Ezek szerint a német ajánlat valójában a nyílt zsarolás, a megtévesztés és a szövetségesek egymással történő szembefordításának jegyében született. London, bármennyire is irracionálisnak értékelte a német javaslatot, azonnal tájékoztatta amerikai és szovjet szövetségeseit. A kommentár külön kiemelte a német javaslat azon elemét, mely szerint a zsidó életek megkíméléséért kapott teherautókat az SS nem kívánná a nyugati arcvonalon felhasználni. Az angol külügyminisztérium megítélése szerint éppen ez a német „biztosíték" leplezte le az ajánlatnak a szövetségeseket megosztó célzatát. Eden angol és Hull amerikai külügyminiszterek nyilatkozatban ítélték el a magyar zsidóság elpusztítását s ezúttal is kilátásba helyezték a felelősök szigorú megbüntetését. 1944 júliusának utolsó harmadában azután döntő fordulat következett be a himmleri SS főtiszti csoport manőverezésében. Kétségtelen, hogy július elején Himmler éppen úgy, mint Hitler, még a budapesti zsidóság mielőbbi deportálását szorgalmazta, csak ekkor már nem számíthattak a magyar csendőrség és rendőrség közreműködésére (Juhász Gyula). A hónap vége felé azonban olyan fejlemények 8