Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)
Szálai Pál és Raoul Wallenberg közös mentőakciói (1944. december 27.-1945. január 12.)
nagy gettó területén lévő csillagos házakba zsúfolták, vagy a Bécsi úti téglagyárba „kisérték", ahova a gyalogdeportáltakat gyűjtötték össze és indították útnak az osztrák határ felé. A nemzetközi gettó számára eredetileg kijelölt házakban négyezernél kevesebben laktak. Ide zsúfolták be a nyilas kormány által elfogadott 15 600 védleves zsidót. A semleges követségek által kiállított védlevelek tényleges száma is messze felülmúlta a fenti keretet, amihez még hozzájött a különféle ellenállási mozgalmak által hamisított, a százezres példányt jóval meghaladó egyéb menlevelesek tömege. 83 A nemzetközi gettóban, beleértve az újonnan kijelölt befogadó épületekbe bemenekülteket is, 35 ezernél többen találtak menedéket. 1944. november 20-a körül fejeződött be a nemzetközi gettó épületeiben tartózkodó korábbi zsidó lakosság eltávolítása. Nagyjából ezen a napon zárult le a több napon át elhúzódó, hivatalos betelepítési művelet. Az összeköltöztetés karhatalmi főerejét a Tarpataky rendőr-főfelügyelő vezette, esetenként félezer főt is meghaladó létszámú rendőregységek biztosították. A nemzetközi gettó körzetében a rendőrök igyekeztek a nyilas erőszakoskodásnak útját állni, de a gettó körzetében a védetteket felvezető nyilasok rablásait, kegyetlenkedéseit senki sem gátolta meg. Perlasca több esetben is interveniált Taipatakynál a spanyol védetteket ért inzultusok miatt: ez utóbbi több ízben közbe is lépett, de inkább lehetetlen helyzete fonákságának hangoztatásával igyekezett leszerelni a védelmet kérőket. 84 A későbbiekben tovább romlott a nemzetközi gettó lakóinak biztonsága. A gettóba tömörítést követően Tarpataky rendőregységeinek számát nagymértékben lecsökkentették, míg egyes menekülő nyilaskörzetek pártszolgálatosait, feltehetőleg tudatosan, éppen a kis gettó körzetébe telepítették. Ezt követően egyidőben zajlottak le a nyilas provokációk és a védlevelek hitelességének ellenőrzésére irányuló razziák, melynek eredményeként újabb százak és százak kerültek az óbudai téglagyárba, majd a Teleki téri gyűjtőhelyre, illetve az időközben felállított nagy gettóba. 86 Wallenberg, aki nemcsak a svéd védettségű zsidók mentésében járt el, hanem más menlevelesek és az egész megmaradt magyar zsidóság mentésének ügyét igyekezett szolgálni, nagy figyelmet fordított a nemzetközi gettó sorsának alakulására. Megérkezését követően — bár egyes hazai Wallenberg kutatók ezt kétségbe vonják — mégis hitelt érdemlő visszaemlékezések szerint legalább két alkalommal találkozott személyesen Eichmannal és több ízben is különítményének tagjaival. Az első titkos megbeszélésre az Eichmann különítmény által kedvelt Arizona mulató zárt szeparéjában került sor, majd a svéd követség által bérelt várbeli palotában Wallenberg vendégül látta Eichmannt. A megbeszélések mindannyiszor, csakúgy, 63