Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Dokumentumok

Perjési Ferencnek felügyelete alatt. Mégis e cselekmény jelentőségének helyes kiértékelése érdekében a bizottság ehelyütt jónak látja Lévai Jenő „A pesti gettó története" c. könyve 124. oldaláról idézni a következőket: „A gettó vezetői tudták azonban, hogy ez még nem minden. Mit ér száz rendőr, akiknek mindegyike nem is megbízható, de igen kevés bizonyára az olyan, aki életét is hajlandó lenne kockáztatni — zsidókért. — Maga Szálai Pál személyesen ellenőrizte a rendőröket és a gettóba helyezett pártszolgálatosokat. Ezek a Wesselényi utcai leánykereskedelmi iskolában tanyáztak és ebben az időben meglehetős szoros kapcsolatban állottak a gettó nem egy lakójával, akik igyekeztek szép szóval, de főképpen megvesztegetéssel az állandóan szolgálatot teljesítő pártszolgálatosok egy-egy tagjának jóindulatát megszerezni." c.) 1945. január 15-én a Hársfa utcai VII. ker. rendőrkapitányság a szovjet csapatok előnyomulása elől visszavonulóban beköltözködött a zsidó hitközségnek a gettó területén lévő Sip utcai székházába. Nem valószínű, hogy a rendőrség igy cselekszik, ha az aznap január 15-én ismét elterjedt híreknek, miszerint a németek a levegőből fogják bombázni a gettót és mindenkit kiirtanak, komoly alapja lett volna. Mégis tényként fogadta el a bizottság, hogy Szálai Pál 1945. január 15-én, tehát egy nappal a védettekből álló u. n. nemzetközi gettó és két nappal az u. n. zárt-gettó felszabadulása előtt a városházi óvóhelyen együtt lévén Schmidthuber német tábornokkal, a páncélos SS „Feldherrn hal le" hadosztályparancsnokával: nyomatékosan figyelmeztette az ugyancsak az óvóhelyen jelen volt Wallenberg svéd követségi titkárnak abbeli fenyegető kijelentésére, hogyha nem akadályozza meg a gaztettet, ugy mint tömeggyilkost fogják felelősségre vonni. Nem valószínű, hogy Szálai imént elmített intervenciájának volt az eredménye, de mindenesetre tény, hogy a német katonai parancsnok ekkor 1945. január 15-én már nem vállalta a súlyos kockázatot és következményeket s megtagadta, hogy Vájna Ernőnek, a nyilasok budapesti köri et vezetőjének és bandájának német katonai segédletet nyújtson. Schmidthuber német tábornok észretérése folytán most már a nyilasok sem érezték alkalmasnak az időt — 2-3 nappal a pesti oldalnak teljes és végleges felszabadulása előtt -— a gettó megsemmisítésére. Akárhogyis történt, a valóság mégis csak az, hogy a főváros két gettójában állandó halálfélelem közepette szorongó és éppezért mindenféle rémhirterjesztések segítségével folytonos zsarolási kísérleteknek kitett zsidók megmentése semmiesetre sem Szálai Pálnak, hanem kizárólag a Tolbuchin és Malinovszki marsallok által vezetett diadalmasan elő221