Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Dokumentumok

gyalások folyamán az volt az érzésem, hogy a párt beleegyezése nélkül a főkapitány nem mert csinálni semmit javunkra és a beleegyezést Szálai adta meg. A svájci követség a britek közbeiktatásával a Palesztina Bizottságtól 7.800 kivándorlásra kapott engedélyt. Minthogy a 7.800-as szám általunk családra volt magyarázva, az engedély alapján 30.000 védlevelet adtunk ki. Tudomásunk volt arról is, hogy ezen­felül cca. 50.000 védlevél volt forgalomban. Több kérdést, észrevételt nem tettek. Dr. Fleischmann Ottó 49 éves, móri születésű, budapesti lakos, anglikán vallású, pszichológus, érdektelen tanú a következőket adja elő: 1944 december havától 1945 január közepéig a svéd követségen voltam alkalmazásban, a vádlottat én hoz­tam össze a svéd követséggel. December 27-én, majd 28-a éjszaka mentünk a svéd követségre a Gyopár utcába. A tárgyalásokon Wallenberg követségi titkár, Szabó Károly és én vettem részt. Első kérdésünk az volt, hogy képes-e segítségünkre sietni. A vádlott elmondotta élettörténetét és oda konkludált, hogy tehetségéhez mérten minden segítséget megad. Óvatosan nyilatkozott, de biztosított erről. Ál­landó érintkezésben maradtunk és még egy éjszakai megbeszélésre emlékezem a Városháza pincéjében, amin Sédey és Kubisi is részt vett, velem, Wallenberggel és a vádlottal együtt. A vádlott igéretét betartotta és minden esetben, minden ere­jével segítségünkre volt. Telefonhívásomra azonnal kiment az Üllői úti házhoz és megmentette az embereket. Elintézte, hogy a gettóba élelmiszert és gyógyszereket vihessünk be. Kizárólag az ő érdeme, hogy a gettó védelmére rendőrszemélyzet adatott és a külföldi gettó külön 50 tagú rendőrszemélyzettel biztosíttatott. Január 7. és 8. után a követségnek újabb elhurcolásokról többet tudomása nem volt. Túlzás nélkül állíthatom, hogy Budapesten ahány zsidó életben maradt, életét mind a vád­lottnak köszönheti. A népbíró kérdésére: Budapesten december végétől minden felbomlásban volt és egyes nyilas csoportok saját szakállukra működtek. Egyetlen amire építeni lehetett a rendőrség volt és ott is a vádlott. Népügyész kérdése: a vádlott sikeres beavatkozását érdekünkben annak tulaj­donítom, hogy rendkívül ügyes és eszes ember volt, aki akkor már érzésében egyál­talában nem volt nyilas. A tárgyalásokat akár a rendőrség vezetőivel, akár az egyes csoportokkal, mindig olyan ügyesen irányította, hogy azok számunkra mindig eredményesek voltak. Grösslerék például géppisztolyokat tartottak ránk a tárgya­lások alatt, Kubisi be akarta vetni a rendőrlegénységet és Sédeyt arra akarta rábírni, hogy ne járuljon hozzá a rendőr-őrszemélyzet csökkentéséhez, a zsidók őrzése miatt. Szálaival azért csak december végén vették fel a tárgyalást, mert addig létez­190

Next

/
Oldalképek
Tartalom