Szekeres József: A pesti gettók 1945 januári megmentése - Várostörténeti tanulmányok 5. (Budapest, 1997)

Dokumentumok

vén a külügyminisztérium, a követség csak rajtuk keresztül érintkezhetett. Állíthatom, hogy csak a vádlottal volt a működésünk eredeményes. Védő kérdésére: Wallenberg a vádlottat egyedüli úrnak tartotta akkor Budapesten, akivel érintkezni érdemes. Bár minden anyagi rendelkezésre állott és erre a tárgyalások kezdetekor enyhe célzást is tettem, vádlott soha nem fogadott el semmit. Stöckler Lajos 49 éves, budapesti születésű és lakos, izr. vallású és a Magyarországi Zsidók Országos Irodájának és a Pesti Izraelita Hitközségnek elnöke, érdektelen tanú, aki a következőket adja elő: A budapesti gettó vezetője voltam és mint ilyen intéztem a zsidók összeköltöztetését. A kormánybiztossal, 1944 december végétől kezdődően a budapesti rendőríőkapitánysággal állottam összeköttetésben. 68.000 ember volt a gettóban összezsúfolva és a belügyminiszter rendeletével az egyetlen Nyár utcai rendőr őrszobát is eltávolíttatta. Minden iparkodásom arra irányult, hogy az utolsó pillanatok vérengzéseit megakadályozzam. Úgy, hogy a gettó védelmére őrszemélyzetet kapjak. Ez soha nem sikerült volna, ha a vádlott segítségünkre nem jött volna. És hogy január 9-től a belügyminiszteri és kormánybiztosi rendelkezések ellenére 100 tagú őrszemélyzetet 2 tiszttel és állandó, név szerint kijelölt 15 főnyi nyilas pártszolgálatos őrséget kaptunk, az kizárólag a vádlott érdeme. Meg kell mondanom őszintén, hogy a vádlottal szemben elérzékenyülök és elfogult vagyok. Neki köszönhetem életemet nyolc tagú családommal együtt, mert az Üllői út 4. sz. lakásomból elhurcoltak és ő mentett meg a ház többi lakóival együtt. Védő kérdésére: Most a Zsidó Hitközség elnöke vagyok és akkoriban, mint a gettó vezetője, kezdetben a tárgyal ásókat Ferenczy László csendőr alezredes és Solymossy rendőrfőparancsnokkal folytattam. Népügyész kérdésére: A Wesselényi utca 27. sz. alatti vérengzés sajnos annak következménye, hogy nem akadt egy zsidó rendőr, aki átment volna a Síp utcai őrszobára a rendőrszemélyzetért. Ezen eseten kívül a gettóban a biztonság, a rendőr őrszemélyzet jelenlététől kezdve, teljesen szilárdnak volt mondható. Vádlott személyes bátorságról is tanúságot tett akkor, mikdőn egy alkalommal a kerítésen átmászott, fegyveres kézigránátos katonát lefegyverzett, aki egy barátjának halálát jött megbosszulni a gettóba. Védő kérdésére: A karhatalom jelenléte akadályozta meg a vérengzéseket és elősegítette a vádlottal kötött megállapodás eredményeképpen megjelent rendőrségi közleményt, amely szerint halálbüntetés terhe mellett tilos bárkinek a gettó 191