Czaga Viktória: Házmán Ferenc, Buda utolsó polgármestere - Várostörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 1997)

I. rész - Házmán az 1843-44. évi országgyűlésen

ellenére, amikor a kerületi választmány azt javasolta, hogy polgárjog nélkülieket is lehessen választani a városi képviselőtestületbe, a városi javaslat azonban a polgárjoghoz kötötte — Házmánék ez utóbbit helyeselték azzal az indokkal, miszerint: ,,a városi polgár inkább azonosul városa érdekeivel", mint a polgárjog nélküli városlakos. A választás módja a kerületi javaslat értelmében közvetlen, a városiaké szerint közvetett — ez utóbbiban azonban a korteshadjárat veszélyét látták megvalósulni a budai követek, ezért a kerületi javaslat mellett tették le voksukat. ,,A kerületi szerkezet szerint ... a képviselőtestület minden hatodik évben jön választás alá", s a már megválasztottak újra választhatók. A városi javaslat ellenben a képviselőknek csak a felét engedné újraválasztani. Mind a két javaslat jó, s ha a kormány a városit részesíti előnyben, tárgyalási alapnak az is elfogadható — vélték Házmánék. ,,A tanácsot a kerületi javaslat kisgyűléssé változtatván ... a közigazgatás főbb ágazatainak ellátására bizottmányokat rendel", a városi ellenben „a tanácsot megtartja és csak három bizottmányt... a gazdaságit, árváit és számvizsgálóit" állítaná fel. A két javaslat külön-külön nem felel meg a városi viszonyoknak — mutat rá Házmán és Schreiber a jelentésben —, de mind a kettőből a legjobban megfelelőt felhasználva — azaz megtartani a tanácsot, de három helyett több bizottmányt felállítani — kell a törvényjavaslatot kiigazítani. A városi közgyűlés akkor határozatképes — a kerületi tervezetben, ha a nagyvárosokban 40, a középvárosokban 30 és a kisvárosokban 20 képviselő van jelen. A városi ezzel szemben a képviselőtestület egyharmadának jelenlétét kötötte ki. A budai követek ismét a kerületi javaslathoz csatlakoztak azon indokkal, miszerint ha „az angol parlament 40 taggal országos ülést tarthat — a szerény számokat a városi ügyek tekintetében sem kevesellhetjük." Az országgyűlés alsótábláján felszólaló városi követek az adófizetés miatt nem panaszkodtak, de amiatt igen, hogy felhasználása ellenőrizhetetlen számukra. Házmánék szerint, amíg nincsenek évenkénti országgyűlések, addig a kerületi javaslat — miszerint az adó hovafordítás át az országgyűlés ellenőrizze — nem célszerű; az országgyűlés felügyelete csak a városok kölcsönfelvételeire és a kamatfizetések ellenőrzésére terjedjen ki, mert a törlesztésre „nemcsak a kölcsönző élő, hanem... a jövendő nemzedék is köteleztetik; mire nézve az álladalom véd- és őrhatalmát kívánatosnak látjuk." 36