Czaga Viktória: Házmán Ferenc, Buda utolsó polgármestere - Várostörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 1997)

I. rész - Házmán az 1843-44. évi országgyűlésen

Az országgyűlési követeket a kerületi javaslat szerint az összes polgár által, a városi szerint közvetett úton kell választani. Házmánék véleménye, hogy a kerületi javaslat a jogon alapul, s ezért korszerűbb, mint a városiaké. A budai követek jelentésükben megfogalmazták tehát a városok felemelkedésének, az önálló városgazdálkodásnak legsúlyosabb akadályát: a parlamentáris felelősség hiányát. Szemük előtt egy olyan város képe lebeg, amelyet szakképzett, vagyona révén a városhoz kötődő hivatalnoki kar irányít, amelyet munkájában választott bizottságok segítenek; a városi polgár megalapozott egzisztenciával — városi tulajdonnal, keresettel — rendelkezik, ami által választó és választható is. Joga, hogy közvetlenül válassza meg politikai képviselőit, akik viszont felelősséggel tartoznak neki. A kerületi választmány az átdolgozott törvénytervezetet 1844 februárjában tette le az országgyűlés alsótáblájának asztalára. A városi követek közt Házmán is ekkor fejthette ki véleményét és álláspontját a kérdés rendezésének fontosságáról, s jelölte ki a polgárság és a városok feladatait és szerepét a polgári átalakulás folyamatában: „nem az többé a kérdés: adni a polgári rendnek országgyűlési szavazati jogot vagy nem adni; hanem: akarjuk-e az alkotó józan haladás pályáját meglépni vagy nem? ...általános haladás a városi elem hozzájárulása nélkül nem létesíthető; mert a városok azon szíverek, melyek a néptest nedvét magokba felvévén, azt tisztultan és éltetőleg visszaárasztják." A városok „nemcsak a közjólétet hathatósan előmozdítani, hanem... apolitikai jog nélkül szűkölködő osztályokat a kiváltságos rendnek előjogaival kibékíteni a leginkább alkalmasak." A törvényjavaslat bukásának oka végülis nem az alsótábla és a városi követek, hanem az alsótábla és a felsőtábla között húzódó kibékíthetetlen ellentét volt. Miután kiderült, hogy a felsőtábla ragaszkodik a főfelügyelői rendszerhez, a reformellenzék országgyűlési tagjai arra törekedtek, hogy a megyékből érkező pótutasítások a főfelügyelői hatáskör magállapítását bízzák az országgyűlésre. Eredményt nem sikerült elérniük, s ezért inkább lemondtak a városi törvénytervezetről. A nyilvánvaló kudarc nemcsak őket, hanem a városi követeket is elkeserítette, akik két pártra szakadtak. Egy részük továbbra is az uralkodótól várta megoldást, míg a másik rész 96 KK. és RR naplója, CIV Országos ülés. 3. k. 110-111. p. 1844. február 14 37