Czaga Viktória: Házmán Ferenc, Buda utolsó polgármestere - Várostörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 1997)
I. rész - Házmán az 1843-44. évi országgyűlésen
A beszámoló azonban nemcsak a vitát ismertette, hanem azt a tervezetet is, amelyet a városi követek dolgoztak ki ellenjavaslatként magántanácskozásaikon. 9 ' A budai követek pontról pontra összehasonlították a két tervezetet és számos kérdésben a saját véleményüket fejtették ki, amennyiben nem értettek egyet sem a választmányi, sem a városi tervezettel. A jelentést az országgyűlésen — mind az alsótábla vitáin, mind a városi követek magántanácskozásain — aktívan részt vevő Házmán nézetei összefoglalásának is tekinthetjük. A bevezetőben a korábban az ellenzék által a városok ellen megfogalmazott vád ismétlődik meg — „a városok, keveset kivéve munkátlan várakoztak és várakoznak politikai állásuk megváltoztatásáért" — s feltehetően a „hallgató pártra" vonatkozik, akik helyett ezen az országgyűlésen is a megyei követek fáradoztak, hogy a „törvényesen rendezett városokat a megyékkel hasonló hatósági fokra ,, emeljék, s a törvény által biztosítsák számukra azt a függetlenséget, ,,mi a képviseleti rendszer lényeges kellékei." Házmán nézetét, a polgárjog kiszélesítéséről a vita során már kifejtette. A jelentés csak annyival egészíti ki, hogy az alacsony cenzus bevezetése — szerintük — azért célszerű, mert a „városokban a birtok mennyisége képezi az önállás alapját." A kerületi javaslat az ügyészeket, az orvosokat, a sebészeket és a mérnököket — tehát a városi értelmiséget — is polgárjoggal ruházta fel, ha adót fizetnek, a városi ellenben ezt is jövedelemhatárokhoz kötötte. A két budai követ egy harmadik megoldást javasolt: ez esetben a fizetett lakbér nagyságát jelölték meg, mint ami a polgárjog alapját képezheti. A városi követek szerint a nagy-, közép- és kisvárosokban minden 20-15-10 polgár után kell egy képviselőt választani, úgy, hogy a minimális 40, a maximális 200 fő legyen. A kerületi javaslat ellenben 60-120 főben állapította meg a városi képviselőtestület népességhez viszonyított létszámát. A budai követek ez esetben is a kerületi javaslathoz csatlakoztak, mert szerintük a városi népesség létszámához kell mérni a képviselőtestületét és nem csak a polgárjoggal rendelkezőkéhez. Ennek 95 A budai követek már 1843. november 6-án értesítették a tanácsot, hogy a városi követek is dolgoznak egy javaslaton: BFL, Bvlt ogy-i i. 1843. november 20., 25., 27., 29., december 1. Követutasítások — arra vonatkozóan, hogy a budai követek némi módosítással a városiak által kidolgozott tervezetet képviseljék.; Csizmadia A., 1941. 140-141. p.; ßp. tört. III., 1975. 432-433. p. 35
