Czaga Viktória: Házmán Ferenc, Buda utolsó polgármestere - Várostörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 1997)

III. rész - A Deák-párti képviselő

felé, néhány magyar honfi elrejté a nemzet jogainak szentelt jelvényét: a koronát! A korona temetőinek egyike Házmán volt. S ugyazon Házmán, ki a korona hollétét ismerte, ott dolgozott napszámban, Amerikában ! A hatalomnak, mely egy országot ledöntött és vßibe füresztett, nem volt elég kincse, hogv Házmán ajkait megnyissa, melyek a szokatlan nehéz munkától, gyakran az éhségtől remegtek! Itthon pedig az erőszak egész boszuja fordult ellene, és ő volt az elsők egyike kit a vésztörvényszék halálra itéltl Ez is régen volt! Már kevesen tudják! De ezen korszak történetében, mely annyi fényt és dicsőséget árasztott nemzetünkre, a jellem tisztaság eszntényképeként fog tündökölni, az anyagilag ma is szegény Házmán neve! A számkivetés 19 éves nyomorát és fájdalmát eltűrte, sohasem panaszkodott, de bizott és reményeit! És reménye teljesedett! Az 1867-ik évi nagyszerű fordulata újra megnyitá hazájának és szeretett szülővárosának kapuit és G mint szerény tisztviselő újra folytatá üdvös és áldásos működését ugyanazon városházán, honnan 20 évvel azelőtt egy nagy korszak rohamos eseményei kiragadák. Azóta ismét iJ-szor vett részt a hongyülésben, mint e kerület képviselője; mindenki által tisztelve, 1848. bajtársai, e haza legnagyobb férfiai által szeretve. Dolgozott szakadatlanul, szorgalmasan s minden kérdésben a főváros ügyét tartotta szem előtt, s a bagatell bíráskodás kérdésében, az ő indítványára lett a főváros, legalább is évi 10,000 frtnyi költségtől megkímélte. Jelleme a mily szívós és rendületlen volt hazája javának előmozdításában, ugy mindig távol állott a szélsőségektől! Higgadt és nyugodt gondolkozásánál fogva, nem rohamosan, de biztosan kivánt haladni! Mindenkor kerülte a csillámot s a csendes, folytonos, serény munkának volt embere. Polgártársainak bizalma és a szabadelvű kormánypárt újra jelöltként léptették fel s mindenki veszteségnek tartaná, ha ily tiszta jellem, ily hű hazafi, ily történelmi egyén a hongyülésben részt nem venne. De ez nem lehet! mert mig becsület, mig hála és elismerés létezik sziveinkben, addig egy félszázados, tiszta, szeplőtlen múltnak, mindenkor lesznek tisztelői, egy érdemekben megőszült hű hazafinak mindig lesznek barátai elvtársai és hívei. Tisztelt választó polgárok! A jelen anyagi korszakban ritka ember az, ki egy eszméért, hazája javáért mindenét áldozta! És ezt Házmán megtéve! Ritka ember az, kinek még ellenségei sem merik jellemtisztaságát a gyanú mocsokjával sem érinteni! és ez ismét Házmán ! Ennyi érdemmel szemben miként törpülnek el azon kicsiny, csekély rágalmak és vádaskodások, melyekkel elleneink élnek! Ha más jelöltnek nagyobb érdeme van, kivele! haddlássuk, hogy a honszeretet világitó lángja mellett tehessük meg az összehasonlitást! Gondoljátok meg szavazatok súlyát, tekintsétek át e hosszú pályafutást, melyben nincs tétova, nincs hiba és nincs félreértés! Nézzetek ősz fejére, melyet a becsületesség és jellemtisztaság fénye környez! Emlékezzetek meg arról, hog}' egy ember élet jutalmáról van szó; emlékezzetek meg városunk méltóságáról, melynek méltóan kell képviseltetnie és nyujsátok a legszebb polgári jutalmat, adjátok értékes szavazataitokat, az 1848-ik év egy híí bajnokának Házmán Ferencz-nek! Budapest, 1878. július havában. A fővárosi II. kerület több választói. 29. Házmán 1878. évi választási plakátja