Czaga Viktória: Házmán Ferenc, Buda utolsó polgármestere - Várostörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 1997)

III. rész - A Deák-párti képviselő

Az 1872. június 19-én lezajlott választásokon a budai I. kerület Pauler Tivadar vallás- és közoktatásügyi minisztert választotta meg a baloldal jelöltjével, Simonyi Ernővel szemben, míg a II. kerületben Házmán Ferencet az ugyancsak budai születésű és baloldali jelölt, Andorffy Károly ellenében. 48-as múlttal Andorffy is rendelkezett: a márciusi forradalom után a város kapitányának választották meg, majd honvédnek állt. A bukás után fogságot szenvedett. A 60-as évektől aktívan vett részt a város életében, s 1872-ben a baloldal képviselőjelöltje, ami az ő esetében egy szerre jelentette a politikai ellentétet Házmánnal, s hogy Budán a polgárságnak azt a részét képviseli, amely Házmánnal, a városi vezetővel, azaz a polgármesterrel is elégedetlen. Házmán részéről az 1872-75. évi országgyűlés legfontosabb eredménye a főváros egyesítéséről alkotott 1872:XXXVI. te. volt. 1873-ban, az egyesítés évében súlyos gazdasági válság vetett véget a kiegyezés utáni gazdasági konjunktúrának. Az államháztartás a csőd szélére jutott, a Deákpárti kormányok helyzete megingott, s 1875-ben sor került a Deák-párt és a Tisza Kálmán vezette balközép párt fúziójára. A pártfúzió az 1875-ös év legfontosabb belpolitikai eseménye volt. Az éppen esedékes országgyűlési választásokat Tisza, a Szabadelvű Párt elnöke, már a Wenckheim-kormány belügyminisztereként irányította. A korábbi Deák-párt jelöltjei sorra jelentették be csatlakozásukat a Szabadelvű Párthoz, de ott, ahol nem tudtak megegyezni, külön-külön állítottak jelöltet. Éppen ezért egy-egy választási kerület — különösen a fővárosban — kiélezett választási harcok színtere lett.

326 A választások országszerte és a fővárosban is a Szabadelvű Párt elsöprő győzelmét eredményezték. Budán, az I. kerületben változás nem történt: a polgárok továbbra is Pauler Tivadart választották meg képviselőjüknek. "" A II. kerületben Házmán ellenében először az ugyancsak Szabadelvű Párt-i Hofman Pál lépett fel, aki később visszalépett; második ellenjelöltje pedig a fúzió során a Deák-pártból kilépett Sennyeyféle párt tagja, báró Lipthay Béla lett. 325 Wildner, 87/3 22. sz. 326 Bp. tört. IV., 1978. 459^60. p.; Halász I., 1911. 498. p. 327 Pauler napi jegyzetek, 1875. június 14., június 15., június 23., június 26. 124