Czaga Viktória: Házmán Ferenc, Buda utolsó polgármestere - Várostörténeti tanulmányok 4. (Budapest, 1997)

III. rész - A Deák-párti képviselő

A fővárosi II. kerület t. ez. választóihoz! Néhány nap múlva újra fogjuk gyakorolni legszebb polgári jogunkat és mitőlünk függend, hogy lesz kerületünk képviselve a legközelebbi hongyülésen. Az a kérdés kinek ajándékozzuk bizalmunkat és e végett kutatnunk kell, kinek van legtöbb érdeme. A kerület két jelöltje között az egyik Házmán Ferencz. Egy buda újlaki családnak szülöttje, Budán végzé iskoláit, Budának volt főügyésze, főjegyzője, polgármestere; e városnak volt 1843, 1847, 1869, 1872 és 1875-ben országgyűlési képviselője, egyszóval egész élete, szivének minden érzeményei, szellemének minden eszméi e városhoz kapcsolják. Csak egy volt mi helyet találhatott fejében és szivében szeretett szülővárosán kivül, és ez: a haza szent érdeke! Midőn a 40-es években forrongni kezdett e hazában s a nemzet legjobbjai karöltve küzdöttek a szabadság, jogegyenlőség, népképviselet magasztos eszméiért; midőn ébredezni kezdett a magyar állam eszméje és evvel kapcsolatosan mind hatalmasabbá vált a magyar nemzeti érzület: Házmán, a budai főjegyzőt, első helyen találjuk a küzdők sorában! Mint a főváros tisztviselője, a magyarságnak volt Budán zászlóvivője s az 1843/44-ik törvények alapján az ö ajkairól hangzott el a budai tanács teremben az első magyar szó. — Buda akkor még német volt; sokan kicsinylőleg, sokan bámulva tekintettek a merész ujjitóra; őt azonban nem renditheté meg semmi; küzdött, eleinte önmagában, utóbb kevés barátjaival, végre a tömegek lelkesült éljenzései közt! Mint az 1843. és 1847-iki országgy üléseken Buda város követe, ő volt leghevesebb ellenzője a rendi alkotmánynak, a nemesség szabadalmainak, ő kívánta leghangosabban a szabadság és jogegyenlőség megalapítását, mert megvolt győződve, hogy az államok hatalma, csak mivelt, szabad polgárok sziveiben találhatja gyökereit! S küzdelme sikerteljes volt! A városok rendezéséről, a népképviseletről, az önálló magyar minisztériumról szólló törvények, ledöntötték a nemesi szabadalmat, biztositák a polgárok szabadságát és jogegyenlőségét, s ujabb diszkoszoruval környezek a budai polgári követnek halántékait, kit az egész város ünnepelt s kit az aj parlament, az első magyar belügyminiszter mellé, államtitkárrá emelt. Régen volt ez, ma már kevesen tudják; de ha századok fognának is lefolyni, ez örökké dicső kornak, mely Budára annyi fényt hozott, mégis csak Házmán maradand legelső, legtündöklőbb alakja ! A szabadságharcz elviharzott! Világosnál elvérzett nemzetünk! Mint mások, Házmán is kiment a külföldre, koldusbottal kezében. Elveszte állását, elveszte vagyonát, elveszte hazáját! De megtartá és megőrzé szive rejtekében e haza eltiprott jogának magasztos eszméjét, melyben mint vallásában hitt, melynek feléledését reményiette s melyet olyannyira szeretett, hogy érte mindenét feláldozá. A haza határán, CWo"fca mellett, hol a Duna hullámai utolsó búcsút zugnak partjaink