Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

II. Intézményrendszer és döntési mechanizmus - 5. Az egyesített községi párt felbomlása és Bárczy irányító szerepe

adminisztráció kulcspozícióit a körülmények szerencsés összejátszása folytán elfoglaló progresszív csoportosulás által felülről végrehajtott reform, amelyre a közvetlenül érintettek jobbára csak „kívülről" gyakorolhattak nyomást. Ez persze nem Bárczyn és környezetén múlott, hiszen, mint emlékezhetünk, Bárczy már beiktatásakor első számú feladatként jelölte meg a választójog kiterjesztését. A politikai körülmények azonban egyetlen alkalommal sem voltak kedvezőek a fővárosi törvény reformjára. A közgyűlés még az 1907. évi költségvetés megvitatásakor bizottságot küldött ki egy új törvényjavaslat kidolgozására, amely csak 1908 novemberében ült össze, és az érdemi munkát egy szűkebb albizottságra bízta.

1 3 Az albizottság 1909 júniusára elkészítette részletes munkálatát, amelynek szellemiségét alapvetően Vázsonyi adta meg. A tervezet választójogot kívánt adni minden 24 éven felüli, Budapesten legalább 1 éve lakó férfinak, tartalmazta a virilizmus eltörlését, a főváros önkormányzati jogainak jelentékeny kitágítását. A közgyűlés és a tanács közé egy 30 tagú városi választmányt javasolt beiktatni, azzal a célzattal, hogy az önkormányzati ügyek közgyűlési tárgyalásának előkészítése és a közgyűlésnek fenn nem tartott ügyekben a döntéshozatal a hivatalnok-tanács helyett a választott polgárok kezébe kerüljön. ' A tervezetet végül még a különbizottság sem vette tárgyalás alá. Sem a bukófélben lévő koalíciótól, sem az azt követő munkapárti kormányoktól nem lehetett várni, hogy a tervezet szellemének megfelelő törvényt terjesszenek elő, ezért Bárczy évekig „altatta" a kérdést. A választójogon kívül rekedtek nyomása persze nagyon is érvényesült a várospolitikában, különösen akkor, ha a fővárosi társadalom legszervezettebb tömegerejét jelentő Szociáldemokrata Párt közvetítette. Ennek legjellegzetesebb példája a lakásépítési program, amely a párt által szervezett és irányított lakósztrájkok és bérlőmozgalmak nélkül aligha jöhetett volna létre. Mindazonáltal a párt, amelynek alapvető bázisát a szakszervezetek jelentették, és a lakóterületi szerveződés ehhez képest háttérbe szorult, az intézményes kirekesztettség körülményei között nem is juthatott el konstruktív és módszeres önálló várospolitika kidolgozásáig. Hozzáállását e kirekesztettség ténye határozta meg. A Bárczy-féle városvezetés vagy Vázsonyi pártjának egyes konkrét lépéseiről elismeréssel nyilatkoztak ugyan, 163 FK. 1908. november 17. 1751-1756. 164 FK. 1909. június 4. Mell. 165 Vö Melinz-Zimmermann, 1991. 93 skk.; a Szociáldemokrata Párt várospolitikai törekvéseit összefoglalja Vörös, 1978. 681-686. 88