Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

II. Intézményrendszer és döntési mechanizmus - 5. Az egyesített községi párt felbomlása és Bárczy irányító szerepe

meghatározó mégis a polgári várospolitika egészének elutasítása és leleplezése volt. Buchinger Manó egy várospolitikának szentelt népgyűlésen világosan kifejezésrejuttatta a párt magatartását: „...a forradalmi szellemnek a bevitele a főváros lakosságába fogja eredményezni azt, hogy a munkásság az ilyfajta községi politika után, az ököl községi politikája után rá fog térni az igazi községi politikára, amit belülről, a városházáról űzhet majd."

1 A nagyszabású reformpolitikát egy rendkívül szűk társadalmi bázissal rendelkező, szociális hátterét és jórészt jellegadó személyiségeit tekintve is változatlan összetételű közgyűlés közreműködésével sikerült keresztülvinni. Ez jórészt arra vezethető vissza, hogy a döntéseket közvetlenül befolyásolni képes nagypolgári elitnek nem voltak a várospolitikával kapcsolatban olyan világosan körvonalazható egységes érdekei, amelyek a szilárd koncepcióval rendelkező és azt kitűnő taktikával képviselő polgármesterrel szemben szervező erőt jelentettek volna. Amiben egységesen érdekeltek voltak, az leginkább a város által a lakosságra rótt anyagi terheknek az elit számára relatíve kedvező megoszlása volt, valamint olyan döntéshozó rendszer fenntartása, ami garanciát jelent érdekeik érvényesítésére. E kérdésekben Bárczy, kiváltképp 1908 után, gondosan tartózkodott attól, hogy bármi olyat tegyen, ami e réteg számára valóban komoly érdeksérelmet eredményez. Ami a városigazgatás környezetalakító, szolgáltató tevékenységét illeti, e problémáknak az összetettsége, sokrétűsége, az egyes intézkedések sokszor nehezen átlátható hatásmechanizmusa sokkal kevésbé tette lehetővé annak kikristályosodását, hogy milyen módszerek és lépések szolgálják ténylegesen és hosszú távon az elit meghatározó csoportjainak érdekeit. Nem beszélve arról, hogy maga az elit is sokrétűen tagolt és megosztott volt. A kölcsönpénzekre alapozott, jövedelmezőségi számításokkal kellőképpen alátámasztott, és az első eredmények kedvező pénzügyi mérlege által is igazolt beruházási programot a közgyűlés legbefolyásosabb körei a maguk számára egyértelműen gyümölcsözőnek ítélték, így a polgármester viszonylag szabad kezett kapott tőlük. A főváros erősen korlátozott autonómiája folytán arra is szükség volt, hogy Bárczy a mindenkori kormánnyal a lehető legjobb viszonyt tartsa fenn. 166 Népszava 1908. május 18. (kiem. az eredetiben) 89