Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

II. Intézményrendszer és döntési mechanizmus - 5. Az egyesített községi párt felbomlása és Bárczy irányító szerepe

szemenően kihasználta annak igazolására, hogy a főváros közigazgatása egyetlen hatalmas bűntanya. Július 9-én a képviselőházban Olay Lajos intézett interpellációt a belügyminiszterhez, amelyben királyi biztos kiküldését követelte arra az esetre, ha a közgyűlés nem szavazná meg a gázgyár megváltását. Erre válaszolva Vázsonyi kijelentette: „Midőn a jelenlegi polgármester úrnak, aki ismeri a maga kötelességét, a megválasztásáról volt szó, akkor egyetlen programpont volt az, amely elébe tétetett, és a melytől függővé lett téve az ő polgármesterré való megválasztása, s ez az volt, hogy a gázgyár megváltását, ha törik, ha szakad, vigye keresztül... ha akadnak olyan törekvések, melyek a gázgyár megváltását meg akarják akadályozni, akkor inkább törjön darabokra az a párt, a melyet megalkottam, de a gázgyár megváltása meg fog történni."

140 A párt bomlására nem is kellett sokáig várni, mert a légszesztársulat igazgatóságában helyet foglaló több tekintélyes tag — Heltai, Radocza János, Morzsányi Károly — hamarosan távozott. Mivel a főváros háztartásának rendezéséről szóló törvény 1907 folyamán az ellene intézett támadások miatt nem születhetett meg, halaszthatatlanul megoldást kellett találni az adóbevételek növelésére. Ez ugyancsak döntő ponton érintette a többségi párt programját, amelynek egyik leghangsúlyosabb eleme volt a városi bevételek szerkezetének az alacsony jövedelműek számára kedvező átalakítása. Az állami adóreform tervezeteinek fényében a progresszív városi jövedelemadó bevezetése a közeli jövőben nem tűnt reálisnak. így elsősorban az ingatlanérték kínált a meglévő hozadéki adók által utol nem ért, ugyanakkor a város fejlődésével automatikusan növekvő, és nagymértékben éppen a városi költségvetésből eszközölt beruházások révén gyarapodó adóalapot. Itt azonban ismét kiderült, hogy a közgyűlés nagypolgári többsége számára, mindennemű pártprogram ellenére, valójában elfogadhatatlan a vagyonos rétegek fokozottabb tehervállalásra kényszerítése. A telekértékemelkedési adó tervét a pénzügyi bizottság 1907 novemberében leszavazta, így az még közgyűlési tárgyalásra sem kerülhetett. A beépítetlen telkek megadóztatását visszautalták a tanácshoz további kidolgozásra, de a részletes tervezet soha nem készült el. Ezek után nem maradt más, mint a meglévő degresszív 139 Ld. a IH/3. fejezetet! 140 Képviselőházi Napló 1906-1911. XII. kötet 87-91. 141 Szilágyi, 1916. 35. 142 FK. 1907. 91. sz. Mell.; részletesen Id. a III/l. fejezetben. 78