Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

II. Intézményrendszer és döntési mechanizmus - 5. Az egyesített községi párt felbomlása és Bárczy irányító szerepe

hatású, a kisjövedelműeket aránytalan mértékben sújtó egyenesadók után kivetett községi pótlék emelése. A tanács 33%-os emelést tartott szükségesnek ahhoz, hogy fedezze a főváros megsegítéséről szóló törvény elfogadása esetén még fennmaradó költségvetési hiányt. Vázsonyi, hogy valamit mégiscsak megmentsen a közterhek igazságosabb elosztásának programjából, ragaszkodott ahhoz, hogy a 100 koronánál kevesebb állami egyenesadót fizetőket — az egyenesadót fizetők közel háromnegyed részét — mentesítsék az emelés alól, és ennek ellensúlyozására a nagyobb adózóknál az emelés mértéke az államadónak ne 8, hanem 10%-a legyen. Ezt a követelést csak a párt VI. kerületi tagjai támogatták egyöntetűen, ami megindította a végső bomlást. Heteken-hónapokon át tartottak az egyeztetések, de a párt által képviselt egységes álláspontot nem sikerült kialakítani. A tét nem elsősorban az adóemelés összege volt, hiszen a könnyebbség a mentcsítendők számára is viszonylag csekély, a magas jövedelműek többletterhe pedig alig érzékelhető lett volna. A javaslat ellenzői kifejezetten a progresszív adóztatás elve ellen hadakoztak, és ezzel immár nyíltan szembehelyezkedtek a pártprogram egyik legfontosabb célkitűzésével. Heltai köre és az ekkor Preyer Hugó vezetése alatt álló belvárosi ellenzék teljes egyetértésben foglalt állást amellett, hogy az adópótlékot mindenki számára egységesen 8%-kal emeljék. Végül 1908. március 3-án a Polgári Demokrata Községi Párt értekezlete pártkérdéssé nyilvánította a Vázsonyi-féle javaslat megszavazását. A VIII. kerületi városatyák, akik külön értekezletükön előzetesen mái- állást foglaltak az egységes 8% emelés mellett, ott helyben bejelentették kilépésüket, és a III. kerület is kettészakadt. A párt ezzel elvesztette abszolút többségét a közgyűlésben. Miután a mentesítési javaslat elfogadtatása ilymódon reménytelenné vált, Bárczy, noha valójában Vázsonyival értett egyet, maga is az egységes emelés mellé állt, és maga toborozta össze hozzá a szükséges kétharmados többséget. Ellenkező esetben fennállt annak veszélye, hogy semmiféle adóemelést nem sikerül elfogadni, ami lehetetlenné tette volna az alacsony javadalmazásuk miatt zúgolódó tisztviselők drágasági pótlékának kifizetését. Miután a demokrata párthoz tartozó V. és VII. kerületi képviselők Vázsonyi javaslata — ekkor már gyakorlatilag eldöntött — bukásának esetére úgy határoztak, hogy megszavazzák a tanács javaslatát, Vázsonyi a párt március 5-i értekezletén bejelentette kilépését, ami egyértelmű volt a párt feloszlatásával. Keserű hangvételű beszédben adta tudtul, hogy 143 Pesti Hírlap 1908. március 4. 79