Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

I. Bevezetés - A városigazgatás változó funkciói a századfordulón

/. Bevezetés A várospolitika változó funkciói a századfordulón „A főváros az egyesítés idején tipikus rendőrváros volt... Csak oly feladatokat vállalt, melyek szorosan vett értelemben hatósági feladatok voltak; csak oly szükségleteket elégített ki, melyek a polgárok állampolgári természetéből következtek. Csak jogokat adott és védett, materiális javakkal nem látta el polgárait. Az anyagi javak ellátásába csak mint közjogi személy avatkozott, csak őrködött felette és ellenőrizte, de mint aktív termelő nem vett részt benne ... A mai főváros egyike az ország legnagyobb vállalkozóinak. A város látja el vízzel és gázzal, nemsokára már villamos erővel is a főváros lakosságát. A város villamos kocsijain közlekedik a lakosság tekintélyes része. A város az első élelmiszerkereskedő és termelő: a városi kenyérgyár kenyérrel, az élelmiszerárusító üzem hússal, vaddal, magatermelte kolbászfélékkel, baromfival, tojással, vajjal stb., a lóhússzékek lóhússal és a városi kolbászgyárban készült kolbászáruval élelmezi a várost ... Körülbelül 25000 ember lakik a város házaiban. A városé az egyetlen népszálló. A város hordja el a házi szemetet és saját fogataival fuvaroztat a városi munkáknál".

1 A városegyesítés 40. évfordulójára 1913-ban kiadott emlékkönyv sorainál nehéz lenne plasztikusabban összegezni azt a szerepváltást, amelyen a városkormányzat ebben az időszakban keresztül ment Az alábbiakban ezen átalakulás összetevőit, mechanizmusát kíséreljük meg összefoglalni. A 19. század utolsó harmadában és a századelőn Európa nagyvárosaiban kibontakozott az aktív kommunális gazdaság- és társadalompolitika. A városigazgatás mindenütt bonyolult folyamatok eredményeként, több fázisban haladta meg a század közepén még úgyszólván egyeduralkodó adminisztratív — rendészeti orientációt. Az iparosítással összefüggésben végbement városnövekedés és urbanizáció tömeges életformaváltást vont maga után, megsokszorozta az emberek közötti érintkezési viszonylatokat. A települések méretének és komplexitásának bizonyos foka, a lakosság összetömörülésének bizonyos sűrűsége már önmagában megkövetelte, hogy a bürokratikus szabályozás mind teljesebben és aprólékosabban fogja át a mindennapi élet egyre több és több mozzanatát. Hagyományosan a városi ha1 Basch, 1913. 564-565. 5