Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

II. Intézményrendszer és döntési mechanizmus - 3. A pártosodás kezdetei

fel: a békés választás fejében 4 rendes és 1 póttagsági helyet. Vázsonyi, nem akarván a három évvel korábbi váratlan kudarc megismétlődését kockáztatni, programjának fenntartása mellett élt az ajánlattal. Ennek következtében — az immár bevett szokástól eltérően — a Terézvárosban is csendes választás volt. A demokrata szervezkedésnek újabb lendületet adott az, hogy az 1901 októberi országgyűlési választáson a Terézvárosban a Demokrata Kör felléptette Vázsonyit Radocza János ellenében. Vázsonyi váratlan és nagyarányú győzelme (3267 szavazattal 1793 ellen) az addigi legsúlyosabb figyelmeztetés volt egyben a városházi többség vezérei számára is: bevett módszereik folytatása mellett a városházi politika iránt addig közömbös tömegek váratlan mozgósítása a kialakult erőviszonyokat bármikor felboríthatja. E győzelem nyomán alakultak meg a lipótvárosi, erzsébetvárosi és józsefvárosi demokrata körök (a terézvárosit ekkortól nevezték Központi Demokrata Körnek), mögöttük demokrata asztaltársaságok több tucatot kitevő egész hálózatával.

89 A Demokrata Párt (a Kasics-féle vonulatra emlékeztető „radikális" jelző időközben lekopott) szórványos vidéki szervezetei azonban csak vegetáltak. Országosan is jelentős párt kiépítése nem sikerült, de Vázsonyi mindenképpen a korábbinál jóval szélesebb politikai háttérrel képviselhette még 1897-ben kialakított programját a főváros törvényhatóságában. Leghatározottabb ellenállásba a törzsfőnöki uralom intézményi alapjainak aláásását szolgáló célkitűzései ütköztek. 1899 decemberében azért indított akciót, hogy a törvényhatósági választójog az országgyűlésivel váljék azonossá, azaz szűnjön meg a választók külön összeírása. Bár ekkor már az általános választójog híve volt, ettől a részleges reformintézkedéstől, amelyet az adott politikai helyzetben is keresztülvihetőnek gondolt, a törzsfőnöki uralom egyik legerősebb tartópillérének, a választói közönynek a megtörését remélte. Erre vonatkozó indítványát a tanács is támogatta, rámutatva, hogy elsősorban a kifogásolt törvényszakasznak tulajdonítható, hogy az 1897. évi 36 ezer országgyűlési választójogosultból a községi névjegyzékbe csak 22,5 ezer vétette fel magát.

90 A javaslatot a közgyűlés Heltai Ferenc előzetes szervezkedése 87 Pesti Hírlap 1900. november 9., november 13-14. 88 Vörös, 1978. 654. 89 Az Új Század 1901-1902 évi számai tájékoztatnak részletesen a szervezetek kiterjedéséről. 90 FK. 1900. január 23. 58