Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)
II. Intézményrendszer és döntési mechanizmus - 2. Képviselet és bürokrácia
A fővárosi közigazgatás pusztán technikai értelemben is égetően szükséges szervezeti reformjait gátolta, hogy e kérdéseket a kormányzat és a városvezetés is a fővárosi törvény egyébként mindenki által szükségesnek tartott átfogó módosításának keretében kívánta rendezni. Miután azonban az is nyilvánvaló volt, hogy a fővárosi törvényhez a választójog és a virilizmus problémáinak megbolygatása nélkül már nem lehet hozzányúlni, a törvény módosítását nem, vagy csak részlegesen igénylő változtatások is évtizedekig halasztódtak. A kerületi elöljáróságok helyzetének teljes tarthatatlansága az 1892/93. évi kolerajárvány miatti rendkívüli intézkedések folyamán vált nyilvánvalóvá. A kerületekben, jórészt az elöljáróság munkájában amúgy is közreműködő polgárokból — miként a korábbi nagy járványok idején — rendkívüli hatáskörrel felruházott közegészségügyi bizottságot hoztak létre, amely közvetlenül a központi járványbizottságnak volt alárendelve. Az ő feladatuk volt, hogy házról házrajárva ellenőrizzék a higiéniai előírások betartását. Igénybevételük azonban nem pótolhatta a képzett közegészségügyi apparátus hiányát, másrészt a kellően gyors reagálást az is gátolta, hogy az elöljáróságok nem rendelkezhettek a kerületekben működő és a járványellenes védekezésben ugyancsak elsőrendű szerepet játszó szakközegekkel: a kerületi orvosokkal, állatorvosokkal, vásárfelügyelőkkel. A járvány tapasztalatai adták az utolsó lökést ahhoz, hogy a kormányzat a kerületi elöljáróságok újjászervezését, a reformcsomag egészéből kiemelve, napirendre tűzze. Az 1893:XXXIII. te. végképp megszüntette a kerületi igazgatás patriarchális jellegét, és az elöljáróságokat sokrétűen tagolt, bürokratikus hivatalokká tette. A kerületi elöljáró is tanácsnoki rangban lévő, a városigazgatásban addig dívó rendszerrel szemben „élethossziglan" választott hivatalnok lett. Megválasztásuk a törvényhatósági bizottság hatáskörébe tartozott, és a kerület lakosságától való független ítésüket még külön ki is hangsúlyozták azzal, hogy az egyes kerületekbe a polgármester osztotta be őket. A törvény az elöljáróságok kötelékébe vonta a kerületekben addig attól függetlenül, különféle központi hivatalok közvetlen alárendeltségében működő szaktisztviselőket: mérnököket, vásárfelügyelőket, állatorvosokat. Megszervezték kerületi szinten is a tisztiorvosi szolgálatot, elválasztva a szegény betegek gyógyításával foglalkozó kerületi orvosi szolgálattól. Mindez megteremtette annak lehetőségét, hogy számos, addig a központban intézett fela67 BFL IV. 1409.b. 2693/1893. 45
