Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

II. Intézményrendszer és döntési mechanizmus - 3. A pártosodás kezdetei

datkört telepítsenek az elöljáróságokhoz: a teljes alsófokú közegészségügyi igazgatást, a kihágási bíráskodást, a vásár — és él el mi szerrendészetet, az építésrendészeti hatáskört az építési engedélyek kiadásának kivételével, a szegénysegélyezést, valamint a különböző hatósági bizonyítványok kiállítását. A rövid felsorolás is mutatja, hogy az elöljáróságok elsődlegesen hatósági-rendészeti profilja megmaradt, sőt megerősödött. A szervezeti változások az ennek hatékony gyakorlásához szükséges mozgásteret és személyi-szervezeti feltételek megteremtését szolgálták, de szó sem volt valamiféle önkormányzati értelemben vett kerületi önállóság irányába való elmozdulásról. Az útburkolatok és csatornák, valamint a kerületben található fővárosi épületek fenntartásáról való gondoskodást ugyan az elöljáróságokra ruházták, az erre szolgáló költségvetési keretekkel együtt. Ezen pénzek hovafordításának a megszavazása azonban túlságosan szerény feladat volt az újonnan felállított kerületi választmányok számára ahhoz, hogy különösebben élénk önkormányzati élet kibontakozhasson. A választmányi tagok fő tevékenysége, hagyományos módon, a szegénygondozásban való közreműködés, az ehhez szükséges adatok beszerzése és környezettanulmányok megejtése volt. 8 A kerületi, városrészi érdekek képviseletének a kerületi választmányok nem váltak érdemleges fórumaivá. Ezt a szerepet a törvényhatósági bizottsági tagok kerületi értekezletei töltötték be. Nincs tudomásunk a tárgyalt korszakban olyan jelentős kerületi érdekképviseleti akcióról, amely a választmányoktól indult volna ki. Ezek kezdeményezője minden esetben a bizottsági tagok kerületi szervezete volt.

69 3. A pártosodás kezdetei A kerületi klikkek bebetonozott uralmával szemben, a várospolitika arculatának megváltoztatásáért fellépő csoportok számára az egyedüli lehetőséget az jelentette, ha valamely kerületben olyan személyes vonzerővel rendelkező egyéniséget sike68 MT. 1893:XXXIII. te; Flaxmayer-Medriczky, 1934. 69 A józsefvárosi bizottsági tagok például, meglehetősen egyedülálló módon, 1909-ben átfogó programot terjesztettek elő a kerület fejlődése útjában álló főbb akadályok kiküszöbölésére: FK. 1909. június. 1. A nevezetesebb kerületi akciók között említhető az erzsébetvárosiaknak a Dob utca kiszélesítése és az Erzsébet-sugarút érdekében kifejtett erőfeszítése; a IX. kerületieknek a Boráros-téri híd érdekében folytatott agitációja, az I. kerületieknek a Tabánból kitelepítendő lakosok érdekében való fellépései, a különböző kerületek építési adómentességi igényei stb — minden esetben a törvényhatósági tagok kerületi csoportjának kezdeményezésére és aktív részvételével, a kerületi választmányok bármiféle számottevő szerepe nélkül. 46