Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

IV. Környezetalakítás és szolgáltatások - 4. Szociálpolitika és kultúra

sokból álló telepet létesítettek. A korszak tömeges építkezései igen sok képzőművész számára is teremtettek foglalkoztatási alkalmat. Ezek az épületek már csak mennyiségüknél fogva is rányomták bélyegüket a városképre. Az építészek kiválasztásában a legdöntőbb — de korántsem kizárólagos — szava Bárczynak és közvetlen munkatársainak, elsősorban Kabdebo Gyulának volt. A város vezetői úgy vélték, „mintát kell adniok az építtetőknek, ezért inkább a bevett, elfogadott, általánosan elismert stílusokat és formákat szerették volna követni. A polgármesterben és munkatársaiban ugyanakkor az a törekvés is élt, hogy az újat, a legmodernebbet is népszerűsíteniük kell, ezért azok közül is válogattak."

481 Igen fontos volt számukra a „magyaros" stíluselemek kellően hangsúlyos jelenléte. Az épületek nagyobb része a késő-eklektikát a szecesszió formaelemeivel kombináló irányzatot képviseli. Az iskolákat díszítő képzőművészeti alkotások meghatározó stílusa a magyaros szecesszió. 486 Erdei, 1995.106.; a beruházási program egészének művészettörténeti értékelésére ld. Uő., 1991 62-67. 254