Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)
IV. Környezetalakítás és szolgáltatások - 3. Lakásügy
rájuk fordított minden kiadást. A főváros tisztviselői, szellemi alkalmazottai számára 1600, kettő és több szobás lakás építését vették tervbe. Az önálló lakás fenntartásárailyen kedvezmények mellett is képtelen rétegek elhelyezésére 5 népszállót terveztek összesen 2200 férőhellyel, amihez még két komplex közjótékonysági intézményként elgondolt népotthon szálláshelyei járultak volna. A főváros tulajdonában lévő több értékes, de kihasználatlanul heverő belterületi telekre — kifejezetten a pénzügyi haszon céljából — 500 nem önköltséges, drágább kategóriájú lakás építését vették programba. Az így összeállt csomagba végül bevonták az iskolaépítést is. Ez olymódon függött össze a lakáskérdéssel, hogy 336 iskolai osztály volt bérházakban elhelyezve, és ezek „körülbelül 500 középnagyságú bérlakást, amelyre oly nagy szüksége van a középosztálynak, vonnak el az oly szűkös lakáspiactól". 428 A korábban közoktatási tanácsnokként működő Bárczy ezt a helyzetet használta ki arra, hogy a rendkívüli körülmények hatására a lakásügynek kiharcolt különleges elbánást az iskolákra is kiterjessze. A bérházakban lévő osztályok felszámolása mellett célul tűzték ki a váltakozó tanítás megszüntetését, és mindennek érdekében 5 év alatt nyolcszázzal kívánták szaporítani a tantermek számát. A teljes program végrehajtásának költségét 95 millió koronában jelölték meg, az 1910. évi első részletre pedig 31,6 millió korona biztosítását kérték. A Bárczy-féle városvezetés ezzel meglehetősen kitaposatlan útra lépett. Méreteiben ehhez fogható kommunális lakásépítésre legfeljebb Angliában lehetett példát találni, 429 a kontinensen a hatósági beavatkozás fő formája a közhasznú magánés társulati építkezés támogatása maradt. A javaslat ellenzői ezt természetesen nem is hagyták kihasználatlanul. Polónyi Géza hivatkozott arra, hogy Budapest eszközeiben nem mérheti magát a világ leggazdagabb metropolisaihoz, mire Bárczy tökéletes egyetértéséről biztosította és hozzátette:,,... ennek ajavaslatnak az előterjesztése ennek a meggyőződésemnek a következménye, mert amíg más külföldi metropolisokban, meg vagyok győződve, hogy nemcsak ily módon lehet a lakáskérdést megoldani, hogy ott igen is lehetnek közhasznú társaságok, ahol áldozatkész polgárok 3% gyümölcsöztetés mellett felajánlják a pénzüket és ezen létesítenek munkás- és kislakásokat... épen [sic!] ez erősített meg abban, hogy a konkrét viszonyok között a lakáskérdésen másképp, mint hatósági gyors beavatkozással 428 Uo 73. 429 Fräser, 1993. 273. skk. 231
