Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)
IV. Környezetalakítás és szolgáltatások - 2. Tisztaság és egészség
is. Az ezekkel szembeni hatóságilag szervezett védekezés azonban egyelőre kimerült a „bűzös gyárak" számára külön övezetek kijelölésében, valamint az építési szabályzat néhány előírásában, amelyek egyebek között az I. és a II. építési övezetben lehetővé tették, hogy a hatóság füstemésztő készülékek alkalmazását rendelje el. A közgyűlésen is jó néhány alkalommal sürgettek lépéseket. 1911 novemberében például Rónay Károly követelt — hiába — intézkedéseket a levegőszennyezés ellen. Utalt arra, hogy „Budapestet úgyszólván állandóan sűrű füstfelhő borítja, melyet a különböző gyárak, fürdők, központi fűtések stb. ontanak... a sűrű hajóközlekedés különösen a Dunát folyton szelő csavargőzösök annyi és oly füsttel árasztják el a szép folyamot, hogy a felette levő hídon járók valósággal „felfüstöltetnek", és fuldokolnak a legrosszabb porszén fűtéstől származó füsttől." 372 Az ez elleni fellépés terén a hatóságok alapjában megelégedtek azokkal a szerény eszközökkel, amelyek még a preindusztriális korszakban elfogadottá váltak a bűzzel és „ártalmas kigőzölgésekkel" járó ipari tevékenységek szabályozása terén. 2. Tisztaság és egészség A korszak kétségkívül legnagyobb városigazgatási teljesítménye a nagyvárosi népességtömörüléssel elviselhetetlen méreteket öltő hagyományos típusú környezetszennyezés erőteljes visszaszorítása volt: mindenekelőtt a szennyvíz és az ürülék, a háztartási és utcai szemét eltávolításának megoldása. Ezeket a problémákat a belőlük eredő járványveszély tette a várospolitika olyan központi kérdésévé, aminek folytán a század második felében a közegészségügy nem a számos szakágazat egyike, hanem a városigazgatás funkcióváltását leginkább meghatározó alapvető tényező lett. Budapestre is érvényes az a német nagyvárosok példája alapján leszűrt megállapítás, mely szerint az „egészségügyi politika a 19. században főképpen és elsősorban a járványellenes védekezést jelentette." 3 " Noha a halálokok sorában a tuberkulózis és a lázas gyermekbetegségek foglalták el a vezető helyet, a városigazgatás figyelme ezek megelőzésére kevéssé terjedt ki. Annak homlokterében az időközönként látványosan visszatérő járványos megbetegedések, főként a kolera és a tífusz álltak. 372 FK. 1911. november 24. 3425-3426. 373 Witzler, 1995. 33. 206
