Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)
IV. Környezetalakítás és szolgáltatások - 1. Épített környezet
gal." 3 ' Ez utóbbi terv finanszírozására sem az állam, sem a főváros nem érzett hajlandóságot, így nem jutott túl az előzetes tárgyalások stádiumán. A szabályozási terv és az építési szabályzat az épített környezetbe történő hatósági beavatkozás legalapvetőbb eszközeként nagymértékben megszabta a piaci mechanizmus érvényesülésének feltételrendszerét a lakástermelés terén. Ezzel döntően szólt bele a legszélesebb tömegek életmódjának alakulásába. A szociálés lakásreformerek által rengeteget bírált szabályozási terv már az utcahálózat és a telektömbök kialakításával is egyértelműen a bér kaszárnyákkal történő beépítést mozdította elő. A városépítési szabályzat a központtól kifelé haladva 4 övezetetet jelölt ki: egy belső és egy külső zártsorú, egy szabadon álló és egy vegyes beépítésűt. Túlságosan magas telekminimumok meghatározásával a családi házas építésmódot a legkülső IV. övezet nagy részében is gyakorlatilag lehetetlenné tette. A telkek kihasználását itt is ugyanolyan mértékben engedték meg, mint a zártsorú beépítésre szánt belső övezetekben: háromemeletes ház 10 méter, 4 emeletes ház pedig már 15 méter széles utcában is épülhetett, és a telek területének 85%-a, négyemeletes épület esetén 80%-a beépíthető volt." Ferenczi Imre egy Bárczy megbízásából készült tanulmányában megállapította: „Mivel a nagyszámú kisebb fővárosi telektulajdonosok családi házakat a telkek túlzott nagysága miatt nem építhetnek maguknak, arra törekednek, hogy legalább a legjobb áron adjanak a telkükön túl. Mi sem természetesebb, mint hogy egy telektulajdonos sem hajlandó rendszerint telkét oly áron eladni, amely mellett még alacsony és nyílt kisházas beépítés lehetséges, hanem inkább vár addig, míg találkozik vevő, aki bérkaszárnyát épít rá. Várakozásával nem kockáztat semmit, mivel az üres telket Budapesten a mai napig csak az igen alacsonyan felvett mezőgazdasági értékük szerint adóztatják meg, az értékemelkedést pedig a közhatalom egyáltalán nem érinti...Minthogy kis parcellákon építeni nem szabad, a telkek ára a városnak úgyszólván az egész területén az udvari lakásos bérkaszárnyák hozadékához igazodik és rohamosan emelkedik a város minden szabályozott területén." 3 ' A telkek uzsorakihasználását lehetővé tevő, a profithajszoló bérházépítésben érdekelt tőke szempontjait teljes egyértelműséggel érvényesítő szabályzatok az 355 Ferenczi, 1913/a. 656. 356 Edvi Illés, 1896. 50-67.; Preisich, 1964. 56-58.; Palóczi, 1904.; Ferenczi, 1910. 100-130. 357 Ferenczi, 1910. 105-106. (kiem. az eredetiben) 199
