Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)
IV. Környezetalakítás és szolgáltatások - 1. Épített környezet
FKT-tól származtak, de a főváros részéről sem fogalmazódott meg ezzel szemben markánsan eltérő álláspont. Ez érthető is, hiszen a telekspekulációban és a nagy volumenű bérháztulajdonban érdekelt rétegek a közgyűlésen döntő súllyal rendelkeztek. A főváros vezetése hosszú ideig szűken értelmezett pénzügyi szempontból is ellenezte lazább beépítési módok elterjedését, mivel ennek nyomán nagyobb területen kellett volna utakról, közművekről gondoskodni. A városszéli parcellázások nyomán elszórtan keletkező, a belterülettel szerves kapcsolatot nélkülöző lakóház-csoportok számára az alapinfrastruktúra kiépítése — a vízvezeték és a csatornahálózat odavezetése, közvilágítás, burkolt út létesítése — valóban nagy terhet jelentett a háztartás számára, anélkül, hogy mindez valamiféle tervszerű városfejlesztést szolgált volna. A „rendszertelen külterjes fejlődés" ostorozása a tanács részéről hosszú ideig nem párosult annak felismerésével, hogy ez nem a kültelki építkezés leblokkolásával lenne hatákonyan orvosolható, hanem a város által folytatandó tudatos telekpolitikával: nagy, összefüggő területek megszerzésével, amelyeknek megfelelő időben történő parcellázása a város kezébe adná azt az eszközt, amivel a telekspekulánsok helyett maga szabhatja meg a település terjeszkedésének soron következő irányait. Ennek során gondoskodhatna az érvényben lévő szabályozási tervből olyannyira hiányzó kis centrumok, városrészi központok, középületek, valamint nagy kiterjedésű zöldterületek helyéről, majd az ezek körül keletkező új városrészek tervszerű csatlakoztatásáról az összefüggően beépített várostesthez. ' A telekpolitika terén is a Bárczy-korszak hozott váltást. Először 1910191 l-ben került sor olyan nagy telekkomplexumok megszerzésére az alsó rákosi réteken és Angyalföldön, amelyek nem egy-egy meghatározott szabályozás vagy építkezés célját szolgálták, hanem hosszú távú városfejlesztési elképzeléseket. 360 A főváros és a Közmunkatanács hosszas egyeztetésének eredményeként 1914-re új építési szabályzat is készült. Legfontosabb újításai közé tartozott, hogy meghatározott területekre villaszerű, illetve családi házas építkezés számára kedvező szabályokat állapított meg, és az építési övezetek számának négyről nyolcra emelésével az egyes városrészek adottságainak, rendeltetésének megfelelő differenciáltabb beépítést tett lehetővé — szemben az addigi szabályozás meglehetősen egysíkú 358 Vörös, 1979. 123-132. a virilisek élcsoportjának ingatlanaira; a törvényhatósági tagok szélesebb köre ingatlanvagyonának részletes vizsgálata még megoldandó feladat. 359 FK. 1900. február 6. 144-145; Palóczi, 1899.; Uő, 1904.; Ferenczi, 1910. 146-149. 360 Wildner, 1938. 15. 200
