Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

III. Városgazdálkodás és községesítési politika - 3. Községesítés - a.) Gázművek

1908 elején sor került a községi pótadókulcs 33%-ra emelésére és ennek nyomán az egyesített községi demokrata párt felbomlására. Ez azonban nem zilálta szét a községesítés híveinek amúgy is párthatárokon átnyúló sorait, csak erősítette eltökéltségüket. A gázgyár haszonélvezői végül is igen befolyásos, de mégiscsak szűk, elkülönülő réteget alkottak. Egy esetleges újabb, netán a telekérték megadóztatására is kiterjedő adóemelés viszont ennél jóval szélesebb kört érintett volna hátrányosan. Ez pedig leginkább egy jövedelmező monopol vállalkozás megszerzésével tűnt elháríthatónak. A megváltás nyílt ellenzésével a közgyűlésen nem is lépett fel senki. A különbizottság 1908. május 7-i ülésén egyhangúlag e mellett foglalt állást Különbség csak abban volt, hogy a megjelentek egy része ellenezte a határozat azon kitételét, miszerint azt is mondja ki a közgyűlés, hogy semmiféle további tárgyalásba nem bocsátkozik sem a szerződés meghosszabbítása, sem új szerződés megkötése iránt.

285 Az ebben a szövegezésben megnyilvánuló óvatosság nem volt indokolatlan, hiszen várható volt, hogy a gáztársaság pénzügyileg előnyösnek tűnő ajánlatot fog tenni az üzem folytatására, vagy éppen a főváros tulajdonába kerülő üzem vitelére. A tanács határozati javaslata a bizottságétól eltérő formulát tartalmazott: a megváltási szándék leszögezése mellett az üzemnek a „főváros kezelésébe való tényleges átvételét" javasolták kimondani, és ily módon elejét venni azon kombinációknak, hogy az üzemeltetést esetleg fővárosi tulajdonba kerülés esetén is a társaságra bíznák. A közgyűlés ezt annak kinyilvánításával egészítette ki, hogy a városi kezelést szociális szempontból is kedvezőbbnek tartja — azaz pusztán pénzügyileg kedvezőbb ajánlatok hatására sem kíván az elhatározásán változtatni. Ezzel kapcsolatban Bárczy leszögezte: ,,a gázgyár vagy más társaság sem adhat több jövedelmet, mint amennyit ő húz, legfeljebb osztozkodhatik, ha pedig a főváros házi kezelésbe veszi, nem kell osztozkodnia. Ez oly világos, hogy ezt semmiféle ajánlat megdönteni nem fogja." A határozatot a május 17-i közgyűlésen a jelen lévő 173 bizottsági tag egyhangúlag szavazta meg. ' A megváltási becsárat 18,5 millió koronában állapították meg, a gáztársaság azonban a 648 000 korona beszerzési áron beszámított telkekért is több mint 5 millió korona forgalmi érték megtérítését követelte. Az ügyben évekig tartó pereskedés kezdődött. 285 FK. 1908. május 19. Mell. 1-12. 286 FK. 1908. május 29. 909-914.; BFL Közgy. jkv. 947/1908.; FBM. II. 197. 287 Basch, 1912. 79. 168