Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

III. Városgazdálkodás és községesítési politika - 1. Bevételek - d.) Kölcsönök

Béla ügyvéd, a Terézvárosi Kaszinó főtitkára szerint „ezen eredmény elérésében nemcsak a nagyobb tőke vett részt, hanem a szerényebb viszonyok között élő polgárok is lelkesedéssel bocsátják tőkéiket a főváros rendelkezésére... Magyarországon még nem volt rá példa, hogy nyilvános aláírás útján lehetett akár az államnak, akár a fővárosnak kölcsönpénzszükségletét beszerezni, és e mozgalom sikere egyúttal a fővárosnak a szövetkezett pénzintézetektől való íüggetlenítését fogná jelenteni, s nagy erkölcsi jelentőséggel fogna bírni a főváros hitelének megszilárdítására a külföldön."

239 Miután a jegyzés néhány héten belül megközelítette a 20 millió korona névértéket, a törvényhatósági bizottság március 16-án döntött úgy, hogy a teljes 30 milliónyi csomagot nyilvános aláírás útján értékesíti. Ez volt az egyetlen eset, amikor a főváros, a bankokat megkerülve, hiteligényével közvetlenül a befektetőkhöz fordult. A kölcsönből ténylegesen befolyt összeg 93,68 millió korona volt. A felhasználás programjában változatlanul a járvány veszély leküzdését, a nagy tömegek zsúfolt együttéléséhez alapvető higiéniai feltételek kialakítását, a közoktatási kötelezettségek teljesítését, valamint az egyre sokrétűbb feladatokkal birkózó közigazgatási apparátus működőképességét biztosító létesítmények álltak előtérben. Ennek következtében a jövedelmet nem hozó befektetések eleve túlsúlyban voltak. Amikor a hitel felvételét 1897-ben elhatározták, a költségvetés rendszeres bevételei évek óta dinamikus emelkedést mutattak. Ez meglehetősen optimista hozzáálláshoz vezetett, és a városvezetés nem tartotta szükségesnek, hogy a törlesztés fedezetére vonatkozóan részletes tervet dolgozzon ki. Úgy vélték, hogy a megvalósítandó művek újabb lendületet adnak a városfejlődésnek, ami a háztartás általános jövedelmeinek még lendületesebb fokozásában fog jelentkezni, és ilymódon a kölcsön közvetve mégiscsak megteremti saját visszafizetésének pénzügyi alapját. A konjunktúra megtörése, az 1898 után kibontakozó gazdasági válság ezeket a számításokat alaposan keresztülhúzta. A rendszeres bevételek, és ezen belül kiváltképp a súlyuknál fogva meghatározó jelentőségű adóbevételek éveken át tartó stagnálásáról már szóltunk. A községi alapra nehezedő adósságszolgálati teher az 1890. évi 2,37 millió koronáról 1900-ra 6 millió koronára nőtt, 1905-ben pedig már 7,23 238 FK. 1901. március 22. 393-397.; uo. Melléklet 1-3. 239 FK. 1901. március 12. 349. 240 FK. 1901 márc. 22. 393-397. és Melléklet 1-3. 137