Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

III. Városgazdálkodás és községesítési politika - 1. Bevételek - d.) Kölcsönök

járványveszély kiküszöbölésével közvetlenül, a tömegesen rendelkezésre álló képzettebb és egészségesebb munkaerő biztosításával pedig közvetve, e réteg számára hozták a legnagyobb hasznot. Fontos tényező volt, hogy nem létezett olyan jól szervezett várospolitikai ellenzék, amely a kölcsönprogramok elleni támadást a várospolitikával szembeni általános bizalmatlanság kifejezésére, illetve felkeltésére igyekezett volna kihasználni. Nehézségeket okozott ugyanakkor, hogy a magyar hitelszervezet egészét fokozatosan maguk alá rendelő, és a főváros közgyűlésében — a valamilyen szállal hozzájuk kapcsolódó tagok révén — döntő súllyal rendelkező nagybankok csoportja teljes egészében monopolizálni igyekezett a főváros hitelellátását. A Magyar Általános Hitelbank vezette konzorcium nem volt hajlandó versenytárgyaláson részt venni, ugyanakkor elérte azt, hogy a közgyűlés az egyedüli, időben benyújtott szabályszerű ajánlatot, amely a Magyar Agrár- és Járadékbanktól származott, nem fogadta el.

236 Ezek után, néhány napon belül, 1897. január 14-én megszavazta az egyesült bankokkal kötendő, majd egy éve vajúdó szerződést. A kötvények kibocsátására 1904-ig, több részletben került sor. A bankok az átvételre kikötött opció gyakorlása során is megkísérelték sarokba szorítani a fővárost, amikor az időközben beállott gazdasági pangás miatt már nem volt megfelelő számukra az előzetesen kialkudott árfolyam. Ez komoly erőpróbához vezetett, aminek eredményeként kitűnt, hogy a bankok minden befolyásuk ellenére sem képesek teljesen egyoldalúan diktálni, mivel a közgyűlésben képviselt nagypolgári rétegben a főváros pénzügyi helyzete megrendülésének lehetősége komoly aggodalmat vált ki. 1899-ben és 1900-ban, a bankok által ajánlott túlságosan alacsony árfolyam miatt, nem került sor kötvénykibocsátásra. A főváros az ebből eredő pénzhiányt, rövid lejáratú kölcsönök mellett, az italmérési jog állami elvonása fejében kapott regálé-kártalanítási kötvények értékesítése árán tudta áthidalni. 1901-ben már elkerülhetetlen volt újabb 30 millió korona névértékű kötvény értékesítése. A szövetkezett bankok 82%-os átvételi árfolyamra vonatkozó ajánlatával szemben bizottsági tagok egy csoportja nyilvános aláírást szervezett 87%-os árfolyamon. A siker magukat a szervezőket is meglepte: a jegyzés néhány héten belül megközelítette a 20 millió korona névértéket. 3 Az akció kezdeményezője, Feleki 236 FK. 1897. január 12. 237 FK. 1897. január 19.; BFL Közgy. jkv. 25/1897. 136