Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)
III. Városgazdálkodás és községesítési politika - 1. Bevételek - d.) Kölcsönök
el, 4%-os kamattal és 50 évi törlesztéssel. A döntés úgy szólt, hogy ebből az összegből mindenekelőtt a fennálló 6 és 5% kamatozású kölcsönöket kell 4%-osra konvertálni, hogy az így elérhető kamatmegtakarítás révén az új kölcsön a költségvetés számára egyelőre ne jelentsen komoly többletterhet. A fennmaradó összeget elsősorban az általános csatornázás és a végleges vízvezetékrendszer kiépítésére szánták. 231 A kölcsön lebonyolítására a legjelentősebb budapesti bankok konzorciumba tömörültek. A külföldi pénzpiacon tett puhatolózások nem jártak eredménynyel, az együttesen jelentkezett helyi bankokkal pedig az alkudozás hosszan elhúzódott. A kölcsönszerződést a törvényhatósági bizottság csak 1890. május 7-én tudta elfogadni, a remélt 4% helyett 4,5% kamatozással és 95% kibocsátási árfolyammal. 232 A kölcsönből végeredményben összesen 48,63 millió korona folyt be. Ebből több mint 26 millió koronát vitt el a régi kölcsönök konverziója. A maradékból vízvezetéki beruházásokra költöttek 8,3 milliót, vásárcsarnoképítésre 5,9 milliót, csatornázásra 4,2 milliót, iskolaépítésre közel 2 milliót. A kielégítetlenül maradt beruházási igények mellett egyes állami költségvetésből támogatott városrendezési-városépítési akciókból a fővárosra háruló kötelezettségek folytán már 1895-re megérlelődött egy újabb nagy kölcsön felvételének szükségessége. 234 A közgyűlés 1896. január 22-én határozta el 50 millió forint (100 millió korona) 4%-kal kamatozó, 50 év alatt törlesztendő hitel felvételét. 23 Az eladósodás ténye a törvényhatósági bizottságban nem találkozott jelentős ellenállással, viták inkább csak az egyes kölcsönök konkrét módozatairól és feltételeiről voltak. Az ilyen mérvű hitelfelvétel alternatívája ugyanis csak a bizottságban helyet foglaló nagypolgári réteg lényegesen erőteljesebb megterhelése lehetett volna mind az adók, mind az ingatlanokra háruló járulékok útján. A kölcsönök nemcsak ennek elkerülésére adtak módot, de a belőlük megvalósuló beruházások az ingatlanok értékének emelésével, a higiénia és a komfort feltételeinek javításával, a 231 BFL Közgy. jkv. 187/1889. (febr. 13.) 232 FK. 1890. május 6, május 9.; BFL. Közgy. jkv. 447/1890. 233 Bp. Szfőv. közig. 1902. 329. 234 így az 1893:XIV. te alapján a fővárosnak legalább 2 millió forinttal kellett hozzájárulnia az Eskü téri és a Vámház téri hídfeljáró, illetve az azzal kapcsolatos szabályozások költségeihez; az 1894:XX. te. alapján 5,6 millió forintért vásárolhatta meg a Károly kaszárnyát városháza céljára. 235 BFL Közgy. jkv. 106/1896. 135
